Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Egy törvénytervezet a szövetkezetekről

10 írod: „a gyengék lehető (megvédése is egy magasabb ethikai szempont, amelynek érvényesülni kellene és általában érvényesülni szokott is ar igazság szolgálatiában". Végül — és itt már nem a Te (könyvedből idézek — lehetetlen szemet hunyni az előtt, hogy az ladós ma a legjobb esetben is a kölcsönvételkori jövedelemiből csak 50%-ot vételez be azon gazdasági objektum után, amelyre ,a jelzálogkölcsönt felvette (jövedelemcsökkenés, közteher növekedés). A méltányosság szempontjai tehát a mellett szólnak, hogy ha előny mutatkozik a világgazdasági élet valamely fordulatában, úgy az legalább is túlnyomórészben az adósnak juttattassék. Én ,a jelzlálogintézetek hivatását abban látom, hogy jelzálogkölcsönöket helyeznek ki és a szükséges tőkét záloglevélemissio formájában szerzik meg; ez közvetítő jellegű, bankári művelet, amelyért a banknak jutalék jár, de nem spekulációs nyereség. Hogyha könyved 67. oldalán elitélőleg nyilatkozol arról a hitelezőről, „aki nem a valorizációs rizikó momentumát akarja kizárni az üzletből", úgy fokozottabban áll ez oly esetre, amikor mint a fenti adatokból kiderül, nem „pseudo effectivitásról" (könyved 67. old.), hanem „pseudo aranyfontról" van szó." A levélbeli fejtegetések 'kiindulási pontjánál legyen szabad egy alapvető jogi és gyakorlati 'tévedésre rámutatnom. Ugyanis igaz, hogy a jelzálogos kölesankihelyezések és a jelzálogos emissziók között szoros, sőt organikus összefüggés áll fenn, de ez a megállapítás csakis akkor feltétlenül helyes, ha az egész üzleti tevékenységet a maga teljességében tartjuk isziem előtt, ellenben már bizonyos kölcsönök és bizonyos záloglevelek között nem helyes ilyen szoros és organikus kapcsolatot keresni. Helyes tehát a megállapítás, amidőn pl. azt (kutatjuk, hogy a 6900/1931. M. E. számú transzferrendelet 1. és 3. §-iai miért 'tartalmaznak egymással gybeillő (confortm) rendelkezéseket, egyrészről a jelzálogintézet, mint adós és a külföldi kötvénybirtoklosok, mint hitelezők, másrészről a belföldi kölosöniadósok éis & jelzálogintézet, mint hitelező közötti jogviszonyban. De elvileg nem helyes az angoilfontban kantrahált kölcsönök ós az angolfontban emittált záloglevelek kérdését ennyire egységesein (kezelni, éspedig a következő okokból. Jogilag mindenek előtt az 1876. évi XXXVI., 1925. évi XV, és 1931. évi VIII. törvénycikkekből kell kiindulni, amelyek szenint jelenleg az 1925. évi április hó 1. után 'folyósított u. n. „új" kölcsönök összesége képezi az lújabban kibocsátott záloglevelek összeségének fedezetét. Szorosabb, illetőleg egyéni összefüggés a jelzálogkölcsön és a kibocsátvány között jogilag csak az 1927:XXXV. t.-c. VIII. fejezete szerint van <a jelziálogadóslevélnél és 'telekadáslevémól, de nem ia záloglevélnél.