Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Egy törvénytervezet a szövetkezetekről

9 Avégből tehát, hogy az iarany angolfontban kontrahált törlesztéses jelzálogkölcsönök mikénti teljesítését elbírálhassuk, ismernünk kell a helyzetet azon záloglevél-emissziók szempontjából is, amelyek a kölcsönöknek ellentételét képezik. össze/állításom szerint angolfontra kibocsátott magyar pénzintézeti záloglevél az 1932. június 30-i állapot szerint összesen ang. font 4,836.855.— tesz ki. Ebből az összegből az Angol-Magyar Bank emissiója font 98.000.—, a Belvárosi Takarékpénztár emissiója papir font 577.050.—, a Magyar-Olasz Banké két traneheban papir font 48.125.— és papir font 19.500.—, a Moktáré papir font 107.700.—. E csoport összes kibocsátása tehát kb. papir font 850.000-t tesz iki. Az Angol-Magyar Bank, a Belvárosi Takarékpénztár és a Magyar-Olasz Bank, valamint a Moktár ezzel szemben aranyfontra szóló kihelyezéseket tartanak nyilván és követelik az adósoktól az aranyalapon való fizetést, míg az ő fizetési kötelezettségük csupán papirfontban áll fenn. Némileg más a helyzet a Magyar Általános Takarékpénztárnál, amely papir angolfont 731.300.— záloglevelével szemben arany dollár kölcsönöket nyújtott, amely kölcsönök esedékes annuitásai a csökkent értékű dollárárfolyamon teendők le. Ezen intézetnél tehát a font és dollár körülbelül paritásos devalvációját véve figyelembe, számottevő eltolódás nincs. Végül itt szerepel még a Községi Takarékpénztár (papir font 008.280.— záloglevél) és a Magyar Földhitelintézet (A. sorozatú papir font 1,856.900.— és B. sorozatú papir font 790.000.— záloglevél), amely intézetek kihelyezései is papirfontra szólnak, úgy hogy őket, sem az intézetek adósait fenti probléma nem érdekli. Fenti összeállításból kitűnik tehát az, hogy négy pénzintézet, öszszesen kb. font 850.000.—• összegű kihelyezésével tőkében kb. 7.5 millió pengő teljesen indokolatlan nyereséghez jutna, feltéve, hogy álláspontod helytálló és nem számítva a záloglevelek előnyös visszavásárlásából származó további igen jelentékeny hasznot. Magától értetődik, hogy fenti számok a font árfolyamának és a záloglevelek árfolyamának fluktuációjával változnak, azonban bármilyen rendezés, így az arany dollárnál is, ma úgyis csak ideiglenesnek tekinthető. Amennyiben az aranyfont kötelezvények alapján csak papirfontban teljesíttetnének a fizetések, úgy (méltánytalanság egyetlen intézetet sem érne, mert az „aranyzáloglevelek" után (Angol-Magyar Bank, Belvárosi Takarék) szintén papirfont alapon fizetnek már ma is az intézetek. Gazdaságjogilag kifejezve tehát — ha szabad ezt a szót ily értelemben használnom, — a papirfont árfolyamon való ideiglenes teljesítésnek semmi akadálya nem lehet, mert senkit sérelem nem ér. Hogy áll azonban a dolog gazdaságilag? Erre vonatkozóan könyved 68. oldalát idézem, amely szerint „mindezeknek a különleges gazdasági viszonyok által provokált különleges jogszabályoknak fő célja és nézőpontja az adósvédelem". Könyved 75. oldalán viszont azt