Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei [1. r.]

50 nak helyzete nem kedvezőtlen. Még bírák is vannak, akiket megté­veszt az, hogy a joggyakornok a X., a titkár a VIII. rangosztályba tartozik. Tehát abba a nangosztályba, ahova hajdan a jegyző, illetve tőrvény széki biró volt sorozva. Ez igaz is. Ámde ma a fiatalember a joggyakornoki állást nehezebben és magasabb korban éri el, mint mi a jegyzői állást; a titkári állást nehezebben és magasabb korban, mint mi a törvényszéki birói állást. Kérdem már most, hogy gondoljon családalapításra a fiatalem­ber, midőn a nősülés korában oly szerény állásban van és oly szerény javadalmazást élvez, hogy családot eltartani képtelen? És van még egy szempont, melyre reámutatni kívánok. Annak ugyanis, hogy a fogalmazói kinevezések évek óta szünetelnek, van egy, a jogszolgáltatásra nézve felette hátrányos következése. És ez a tügalmiazóhiány. A fogalmazóhiány, amely legtöbb bíróságnak rák­fenéje. Ez már oly nagymérvű, hogy több bíróságnál a kezelőszemély­zet egyes tagjai által kénytelenek fogalmazási teendőket elláttatni. Néhány év előtt egy vidéki törvényszék időszaki megvizsgálása alkalmával azt a helyzetet találtam, hogy laz egyik büntető főtárgya­lási tanács mellett a jegyzői teendőket a kezelőszemélyzet egyik tagja látja el. Ezen nagyon megütköztem, de azt észrevétel tárgyává nem tehettem, mert be kellett látnom, hogy a kir. törvényszék elnöke a fogalmiazóhiány folytán előállott kényszerhelyzetben volt. Ezelőtt né­hány évvel azonban ez még elszigetelt jelenség volt. Ellenben ma már gyakrabban fordul elő, hogy a fogalmazói teendők ellátására kezelő tisztviselők használtatnak fel. Igaz, hogy a kezelőtisztviselői kar azon tagjai, kik fogalmazói teendőket látnak el, nagyrészt jogászok, akik a jogtudori fokot ma­guknak megszerezték. Megengedem azt is, hogy azok a fiatalemberek kifogástalanul látják el a reájuk bízott fogalmazói teendőket. Ámde velük szemben történik nagy igazságtalanság, mert fogalmazási teen­dőket látnak el és mégis ez az idő nekik, mint joggyakorlat be nem számít. Akár egy évtizeden át is működhetnek ebben a munkakörben, mégis ügyvédi vizsgát nem tehetnek, mert a kezelői létszámba tar­toznak, az itt eltelt szolgálati idő pedig az érvényben levő szabályok szerint, nem szolgálhat a vizsgára bocsátás alapjául. Mindez nagy visszásság, ezek sivár és szomorú dolgok. Lelkieröre van szükségünk, hogy ezt látva, el ne csüggedjünk. Én azonban biró­társaimat, a fiatal generáció tagjait azzal a reménnyel bíztatom, hogy a viszonyok talán mégis javulni fognak. Ha visszapillantok azokra az évtizedekre, amelyek a hátam mögött vannak, a tapasztalás azt mu­tatja, hogy az előmeneteli fennakadást fellendülés szokta követni. Mikor én, mint egészen fiatal kezdő, a birói pályára léptem, az elő­meneteli viszonyok majdnem éppen olyan rosszak voltak, mint ma. És két év alatt megváltozott minden. Életbe léptek Szilágyi Dezsőnek a nagy alkotásai. Életbelépett az Ítélőtáblák decentralizációja, életbe lépett a sommás eljárásról szóló törvény. És mindennek hatása alatt

Next

/
Thumbnails
Contents