Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Beck Salamon: Magyar Védjegyjog [Könyvismertetés]

364 szerző az 1921. évi XXII. t.-c.-ben (kollektív védjegy) és rámutat a különösen Isay által megindított mozgalomra, mely azt célozta, hogy a védjegy külön is át legyen ruházható. Ehhez még hozzátehette volna, hogy az 1929-iki berlini iparjogvédelmi nagyértekezlet kimondta, hogy a védjegy vállalat nélkül rendesen át nem ruházható, ami nálunk is jogszabályként áll. Az áru fogalmának helyes megállapítása és a forgalomból kizárt áru védjegyjogi helyzetének megbeszélése után, szerző a védjegyjogban oly fontos árunemek 'kérdésére áttér, helyesen rámutatva arra, hogy a védjegy kizárólagossági jogát a törvény a bejelentett árunemekre korlátolja. Ezzel kapcsolatosan felveti szerző igen helyesen iazt a kérdést, vajon mikép alakul a helyzet akkor, midőn egy ismert védjegyet valaki más árunemre lajstromoztat be. Igaza van szerzőnek, hogy ez a mai törvényünk szerint lehetséges, de talán nincs igaza, midőn azt mondja, hogy a törvény hiányosságánál fogva ezen csak a verseny törv. útján lehet segíteni; segítettünk ezen már a versenytörvény meghozatala előtt is. Lehet ugyanis védjegyjogi úton is ezen segíteni, mert ma már a védjegyjogi gyakorlat sem tűrj azt, hogy általánosan ismert jó védjegy gyümölcseit más valaki élvezze. Erre volt Németországban élő példa a cipő védelmére szolgáló „Salnmander" szóvédjegy, amelyet valaki egészen más árunemre akart belajstromoztatni; ezt nem engedték meg. Nálunk is így van ez, mert inálunk is már régóta eltértek a puszta formális védjegyjogtól. Nálunk is elismerik már materialiter olyan védjegyek oltalmát, „die sich im Verkehr durchgesetzt habén" (amire szerző is más vonatkozásban igen helyesen rámutat), aminek legújabban a Kúria — bár részben más vonatkozásban — az 1934. szeptember 19-én P. II. 632/934. sz. a. kelt ítéletében kifejezést adott (Jogi Hirlap 1934. évi 332. old.). Igen találóan rámutat szerző arra a visszás állapotra, mely szerint az u. n. tartályvédjegy a hazai törvényünk szerint mem lajstromozható, a nemzetközi egyezmény értelmében („telle-quelle") pedig kötelesek vagyunk azt belajstromozni. Ehhez hozzáteszem, hogy legújabban már beiajstromozzák nálunk is és így megszűnik az a tarthatatlan állapot, hogy a külföldi vállalat előnyösebb helyzetben lenne, mint a belföldi. Aggálytalanok a szerző 'fejtegetései a szabadalmazással kapcsolatos védjegyekre vonatkozólag, ahol azonban talán helyénvaló lett volna néhány kirivó példára rámutatni, pl. „Singer" varrógépeknél, „Carborundum" köszörülő anyagnál stb. Aggálytalan és igen beható az a tanulmány, amelyet az u. n. szabadjelzés (Freizeichen) kérdésénél szerző kifejt (29. old. stb.). Ez a figyelemre méltó tanulmány ezt a sokat vitatott és sokszor félreértett kérdést minden vonatkozásban igen szépe,n tisztázza. Helyesnek tartom azt a felfogást, hogy a belajstromozott védjegy is átváltozhafik szabad jelzéssé; helyesen formulázva tzonban ez a tétel úgy áll, hogy belajstromozott védjegy rendesen nem válhatik szabad jelzéssé, hanem csakis igen óvatosan alkalmazandó kivétel esetén. Ezután szerző egyenként tárgyalja a belajstrom.ozhatásnak többi akadályait igen behatóan és helyesen. Miután szerző a védjegyképesség egyéb akadályait, amelyek ugyanis mások subjektiv jogaival