Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Beck Salamon: Magyar Védjegyjog [Könyvismertetés]

363 Megtudjuk ebből egyben, hogy a könyvtár állománya 1934. február végén 2298 mű, 3942 kötetben. A magyar jogi tudományos élet ilyen újabb, nagyszerűen -megszervezett központjának fennálási örömmel tölt el minden Magyar Védjegyjog, írta: dr. Beck Salamon. (A Polgári Jog" könyvtára; 19. füzet.) Mielőtt a kitűnő munka részleteivel foglalkozom, előrebocsátom, hogy a szakavatott szerző az idetartozó anyagot a háromszázhatvanöt oldalra terjedő könyvében, mely hét fejezetre van felosztva, a legnagyobb teljességgel dolgozta fel. Ugy az anyagi, mint az eljárási védjegyjogot tárgyalja szerző a legnagyobb részletességgel; feldolgozta úgy a bel-, mint a külföldi irodalmat és judikaturát, mindig a megfelelő helyen, ami ezt a munkát különösen értékessé teszi. Ezt az értéket emeli még az a körülmény, hogy az egyes védjegyjogi intézményeket az egész munkán keresztül szoros kapcsolatba hozza a tisztességtelen versenyről szóló törvényünk (1923:V. t.-c.) egyes rendelkezéseive], nagyon helyesen kiindulva abból a felfogásból — amire az előszóban is rámutat — hogy a helyes védjegyjog is a forgalom lisztességességét oltalmazni van hivatva. Ez a munka igen helyesen követi a védjegytörvényeinkben (főkép az 1890:11. t.-c.) alkalmazott beosztást és igen találó kiegészítése a — betüsoros tárgymutatón kívül — könyv végén szószerint közöli idevágó törvények és rendeletek szövege. E kiváló munka bő tartalmából a fontosabb részleteket — néhány bírálati megjegyzés kíséretében — a következőkben emelem ki: A védjegynek, továbbá a védjegyes árut forgalomba hozó vállalatnak igen helyes definíciója után szerző a védjegyjog minősítésével kapcsolatosan kijelenti (5. old.), hogy a védjegyjog nem személyiségi jog és későbben (156. old.) abszolút jognak nevezi. Szerzőnek ebben a kérdésben tett fejtegetései kétségtelenül szellemesek, de nem annyira meggyőzők, hogy a védjegyjog ne lenne a személyiség jogai közé sorozható. Amit pl. a Mjtj. 107., 108. §§-ai a személyiség jogáról és különösen a névjogról mondanak, az teljesen talál a védjegyjogra is. Németországban iá Reichsgericht (51. köt. 271. old., 54. köt. 42. old.) már régen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a névjog vonatkozik jogi személyekre, cégekre és védjegyekre is (amire különben szerző is rámutatni látszik a 9. old. 7. alatt). Azzal a mi jogunknak megfelelő tétellel kapcsolatosan, hogy a védjegy az illető vállalathoz tapad, szerző azzal a sokat vitatott kérdéssel foglalkozik, vájjon a védjegy átruházható-e vállalat nélkül1? mely kérdés e helyütt részletesen nem beszélhető meg és csak azt emelem ki, hogy az alapelv keresztültörését látja magyar jogászt. ndb. IRODALOM.