Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Elvi ellentétek a fellebbezési érték és a felülvizsgálati érték értelmezésénél. (Te. 24. és 37. §.)

352 tés napjára fennálló tőzsdei árfolyam irányadó". Kitűnik ez a fent hivatkozott 5004/1933. sz. Ítélet utolsó mondatából amely szerint „Az idegen pénznemre szóló váltókövetelés esetében tehát az idegen pénznemnek a lejárati napot követő értékcsökkenése, a V. T. 50. §-ának 3. bekezdésében szabályozott fizetés esetétől eltekintve (G. 6053/1923.) a váltóadós javára nem szolgálhat". Ad IV. Nézetem szerint a legigazságosabb megoldásra az óvásfelvételkori középárfolyam számítása vezet. A visszkeresett kötelezettsége csak akkor áll be, amikor nyilvánvaló, hogy a váltó főiadósa, az elfogadó nem fizet. Nem oszthatjuk Bozóky ellenvetését sem abban a tekintetben, hogy ia visszkeresett „ha ez rá előnyösebbnek látszanék, ,a fizetési időt az óvásig kitolná", sem abban a tekintetben, hogy óváselengedés esetén a fenti időmeghatározás nem alkalmazható. Az első esetben azért nem, mert amíg ennél a számításnál a spekulációs lehetőség a minimális időre korláloztatik, szemben a tényleges fizetéskori ós a visszkeresetindításkori átszámításokikai, .amelyek az első esetben az adósnak, ia második esetben a visszkeresőnek adnak módot ia spekulációra. Nem oszthatjuk a másik aggályt sem, mert óváselengedés esetén, semmi akadálya sincs annak, hogy ilyenkor a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő utolsó napját tekintsük irányadónak. ELVI ELLENTÉTEK A FELLEBBEZÉSI ÉRTÉK ÉS A FELÜLVIZSGÁLATI ÉRTÉK ÉRTELMEZÉSÉNÉL. (Te. 24. és 37. §.) Irta: dr. Mattyasovszky Pál kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Évek teltek el az 1930:XXXIV. it.-c. életbelépése óta és mégis még mindig akadnak olyan kérdések, amelyek megoldásánál bírói gyakorlatunkban ellentétes elvi ialapokon nyugvó jogerős határozatok keletkeznek. Ilyen ellentétekéi okoz különösen a Te. 24. §-án.ik alkalmazásánál az a kérdés, hogy van-e helye fellebbezésnek akkor, ha az elsőbiróság által megítélt követelés vagy követelésrész értéke a fellebbezés kizárására irányadó értékhatárt meghaladja ugyan, de iaz alperes csak olyan követelésrész tekintetében él fellebbezéssel, amely a fellebbezés kizárására irányadó értékhatárt el nem éri. Má> szóval, hogy az alperesre nézve mi határozza meg a fellebbezési értéket, az egész megítélt követelés érlélke, vagy pedig a megitéít követelésnek az alperes által megfellebbezek része? Véleményem szerint e kérdés eldöntésénél a Te. 24. §-ának szószerinti szövegéi kell alkalmaznunk. A törvénykezés egyszerű-