Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Elvi ellentétek a fellebbezési érték és a felülvizsgálati érték értelmezésénél. (Te. 24. és 37. §.)

353 sítéséről szóló törvénynek ez a szakaszia ugyanis félreérthetetlenül és határozottan megmondja, hogy „az alperes nem élhet fellebbezéssel, ha a megitél't követelésnek vagy követelésrésznek értéke (fellebbezési érték) nem haladja meg a fellebbezés kizárásária irányadó értékhatárt." Eszerint például ha a 300.— pengőben marasztalt alperes csupán az ítéletnek 180.— pengőn felül marasztaló része, 'tehát 120.— pengő tekintetében él is fellebbezéssel, el kell fogadni és érdemben el kell bírálni fellebbezését, mert a megítélt követelés értéke a fellebbezés ikizárására irányadó (jelenleg 200.— pengőben 'megállapított) értékhatárt meghaladja. , 'A joggyakorlatban mégis igen sok esetben ez a világos és határozott törvényi rendelkezés iá Te. szószerinti szövegétől eltérő értelmezést nyert és ennekfolytán ia bíróságok egymással ellenkező határozatokat hoztalk. Azzal a szerintem egyedül helyes felfogással szemben, amely a Te. 24. §-ának szószerinti szövegéhez ragaszkodik és ezt ;a törvényszakaszt szószerint alkalmazza, — szembenáll a Te. 24. §-ámak olyan értelmezése, amely szerint, ha a megítélt követelés meg is haladja a fellebbezés kizárására irányadó értékhatárt, azonban az alperes csak olyan követelésrész tekintetében él fellebbezéssel, amely ezt az értékhatárt nem haladja meg: a fellebbezést vissza kell utasítani. Ennek az utóbbi értelmezésnek a hívei felfogásukat a Te. 24. §-ának szűkszavú miniszteri indokolására alapítják, amely szerint „nem ia per tárgyának az értéke, hanem az ítélet sérelmes rendelkezése az, ami a fellebbezés korlátozása szempontjából figyelembe jön." Ennek a felfogásnak a hívei ebből azt következtetik, hogy az alperesre nézve így nem a megítélt követelés összege, hanem csak annak az alperes által fellebbezéssel megtámadott része jelenti a fellebbezési értőkét. Ez a felfogás szerintem nem helytálló, mert a hivatkozott miniszteri indokolás is az ítélet sérelmes rendelkezéséről és nem a fél által sérelmezett rendelkezéséről beszél; már pedig az ítélet sérelmes volta az ítélethozatal időpontjában bírálandó el, amikor pedig az ítélet rendelkezése annyiban sérelmes az alperesre nézve, amennyiben és amilyen összegben őt a kérdéses Ítélet a keresettel szemben előadott ellenkérelme ellenére marasztalta. A fellebbezés megengedhetősége szempontjából tehát a pernek az elsőbirói Ítélettel lezárult szaka, vagyis az elsőbiróság Ítéleti döntése irányadó és nem az esetleges későbbi keresetfelemelés vagy elismerés. A Te. 24. §-a sem a felek fellebbezési kérelmét teszi a fellebbezhetőség alapjává, hanem az elsőbiróság ítéleti döntését és ehhez képest a fellebbezési értéket is az elsőbirói ítéletiéi elutasított vagy megítélt követelés összegében határazza meg, nem pedig