Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Dr. Dobrovics Károly: A kartelek működése és helyzete Magyarországon [Könyvismertetés]

337 megelőznie a kartelközjog bemutatását, mert a kartelmagánjog (elsősorban a magánjogi társaság jogának és a magánjogi „generális klauzulák'' jogszabályainak a különleges kart elmük ödéss el és kartelcélokkal befolyásolt struktúraváltozásait elemző és mérlegelő jogmatéria) adja a kartelek szervezetének és működésének azt a képét, jogi statikáját és dinamikáját, amelyek ismerete nélkül a kartelközjog csak fundamentum nélkül, légüres térben elénk tárt anyag. Mielőtt valamely gazdasági alakzat állami ellenőrzésének és irányításának módjait, okait és eszközeit tárgyaljuk, ismernünk kell azt is, hogy az ellenőrzendő alakzat, — tagjainak autonóm szervezkedésében és a gazdasági céljaikhoz rendelkezésükre álló, gazdasági és jogi eszközökkel, — milyen elhelyezkedést, belső és külső működést mutat. Ebből következik az a további kívánalom, hogy a karbei magánjogi ismeretét viszont annak gazdaságtudományi, .gazdaságpolitikai megismerésének kell megelőznie. Logikus gazdaságjogi rendszerben tehát a karteljog a kartel gazdaságtudományi és gazdaságpolitikai méltatása után beható kartelmagánjogot tartalmaz, (ierre vetíti reflektora legtöbb sugarát), amihez azután a kartelközjog anyaga kapcsolódik, hogy végül e matériakomplexum a nemzetközi karteljoggal záruljon be. A szerző ennek az elvnek szem előtt tartásával helyesen választotta műve kiindulási pontjául, egyben első részéül az „általános karteijogi és kart el politikai ismereteket", ami alatt az ő nem mindig szerencsés terminológiájának nyelvén, főleg a kartelekre vonatkozó gazdaságtani és gazdaságpolitikai bevezető tanulmányt kell érteni. E részben a szerző a kartelek „elméleti" fogalmával (van „gyakorlati" fogalmuk is?) és céljával, keletkezésük és fejlődésük okaival, közgazdasági jelentőségükkel, a kartelpolitikai irányelveivel, a kartelstatisztika jelentőségével és mai helyzetével foglalkozik. A kartelek osztályozására és a különböző kartelformákra vonatkozó mondanivalói is helyesebben idetartoznának, nem pedig a kartelmagánjogi részbe; ellenben a jogi szabályozás fejlődéséről és a „külföldi karteljogokról és szabályozásukról" szóló fejtegetések helyesebben a tulajdonképeni kartelközjogi és karetlmagánjogi rész különleges bevezetődéül lettek volna a mű rendszerébe illeszthetők. A kartelgazdaságtannak ma már — főleg Németországban — széleskörű, a legaprólékosabb részletkérdésekre is kiterjeszkedő monográfiairodalma van: úttörő munkaként üdvözöltük volna a szerző müvét, ha a rendelkezésére álló magyarországi dokumentációs anyag alapján elméletileg jól megalapozott és eredeti, gyakorlati szempontokból is figyelemreméltó magyar kartelgazdaságtan alapjait vetette volna meg művében. A szerző azonban munkakedvét és figyelmét nyilván a magyar kartelközjog elemzésére kívánja összpontosítani, ezért nem az idevonatkozó mai tudományos irodalom figyelemre méltatásával és a tudományos igényeket is kielégítő mélységgel, de a gyakorlati kartelközjogász gyakorlati igényeinek szem előtt tartásával, nem annyira tudatosan, mint inkább szerencsés „rátalálással" adja szűkre fogott gazdaságtani bevezetőjét. Meghatározásai, körülhatárolásai nem egyszer nélkülözik a jogásztól gazdaságtudományi vonatkozásokban is megkívánt élességet (a kartelt „jogviszony"-nak nevezi, holott nem jogviszony, hanem gazdasági alakzat, vállalati egybefog!altság; a fúziót a „kartelhez hasonló jogviszonyok" közé sorozza, tehát a fúzió dinamikai