Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Dr. Dobrovics Károly: A kartelek működése és helyzete Magyarországon [Könyvismertetés]

336 Az engedményezésnél a rendelet az általános magánjog szabályaitól eltér, amennyiben az engedményezés érvényességéhez ímegkivánja az adós (a megrendelő hivatal) írásbeli tudomásul vételét. Ezt jogi szempontból kifogásolja egyik laptársunk. Mi ezt az iaggályt ebből a szempontból nem oszthatjuk, inkább a kisiparosság — a kispénzű vállalkozók — szempontjából tarthatnék aggályosnak, azonban meg kell hajolni a szerzőnek idevágó fejtegetése előtt, amely a ibelső kezelés ismeretével tárja elénk e rendelkezés szükségességét ia megrendelő hivatalok érdekében. Dr. M. Gy. Dr. Dobrovics Károly: A kartelek működése és helyzete Magyarországon. Bevezetéssel ellátta: Dr. Hallá Aurél. — Budapest, 1934. (A kiadó és az ár megjelölése nélkül.) A cím után ítélve, gazdaságtani, gazdaságpolitikai tanulmányt varunk a hazánkban működő kartelekről, legkevésbbé a kartelekre vonatkozó magyar jogszabályok összefüggő, rendszeres elemzését. A szerző azonban a közömbös cím alatt a mai magyar karteljog egészét kívánja nyujlani: korszerű gazdaságjogi szellemben és rendszerben mindazoknak a különböző jogterületekhez tartozó tételes jogi intézkedéseknek, joggyakorlatként jelentkező jogszabályoknak és a jövő jogfejlődését megjelölő jogi okoskodásoknak foglalatját, amelyek a vállalati egybefoglaltságok nálunk legkiemelkedőbb jelentőségű alakzatára: a kartel gazdasági képletére vonatkoznak. Karteljogról szólva, a kartel tagjainak egymáshoz, a kívülállókhoz és a szemben állókhoz való viszonyát rendező magánjogi szabályokat: a kartelmagánjogot érezzük e különlegesen egybefoglalt jogi matéria gerincének és legfontosabb részének, még akkor is, ha a gazdasági közérdek céljait szolgáló és az állam nagymérvű ellenőrző, felügyelő és irányító hatalmát biztosító kartelközjog ez idő szerinti (fontosságában, egyben problémai újságánál és sokaságánál fogva, egyelőre talán időszerűbbnek, elemzésre akalmasabbnak és hálásabbnak mutatkozik. Mindaddig azonban, amíg az „alkalmazkodó", „átalakuló", „fejlődő", „átmeneti" kapitalizmus az egyéni gazdasági törekvések és iniciativák jogosultságát elismeri és a magángazdálkodás autonóm szervező erőin épül fel: a részvénytársaság jogi köntösét felöltő gazdasági alakzatnál is ennek civiljogi struktúráját, nem pedig a reá vonatkozó közjogi — közrendészeti, pénzügyi jogi, stb. — szabályok összeségét találjuk előbb megismerendőnek és jelentősebbnek. A biztosítóintézeti részvénytársaság jogszabályainak gazdaságjogi rendszerbe foglalt komplexumában a reávonatkozó közjogi, közigazgatási, különleges biztosításrendészeti intézkedések sokasága is helyesen csak a részvénytársasági (magán) joghoz kapcsolódóan, ennek elemzését követőleg, ismertethető. Valamennyi kereskedelmi jogi formát öltött gazdasági társulás chilis jogszabályainak végső forrása pedig, csakúgy, mint az önálló szervező formákhoz el nem érkezett gazdasági alakzatoké (vállalati egybefogialtságoké) is, a magánjogban, főként a magánjogi társaság jogában lévén falálható, a karteljog rendszerében is a kartelmagánjog elemzésének kelt