Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A külföldi választottbírósági ítéletek belföldi elismerése és végrehajtása

327 c. alaki érvényességét, a c. tárgyait positiv és negatív irányban meghatározzák.2) A felek jog- és cselekvőképességére a felek hazai joga, a szerződés alaki érvénye szempontjából a lex loci cdntraetus joga alkalmazandó. A receptumra pedig azon állam joga alkalmazandó, amelynek területén a választottbiróság történik, vagyis a pays de l'arbitrage joga. Szászy István álláspontjával lényegében azonos a budapesti kir. ítélőtáblának általa is idézett P. II. 2075/1928. sz. Ítélete, amely ezeket mondja: „Ami a külföldön székelő, illetve Ítélkező választottbiróság kikötését illeti, különbséget kell tenni a választottbirósági szerződés alapján létesülő bíróságok és az áru és értéktőzsdék s más hasolnló intézmények választottbiróságai között. A szerződésen alapuló választottbiróság kikötése, ha különben a Pp. 767. §-nak megfelelően történt, érvényes és annak alapján a rendes hazai bíróság hatásköre kifogásolható akkor is, ha annak tagjai idegen állampolgárok, külföldön ítélkeznek és más nemzeti jogot alkalmaznak. Ugyamis ezirányban a Pp. semmi korlátozó intézkedést nem tartalmaz. Ebben az esetben is ama hazai rendes bíróságnál, amely választottbirósági szerződés esetén kívül az ügyre hatáskörrel és illetékességgel bírna, a Pp. 784. §. alapján érvénytelenítő keresetet lehet indítani és a Pp. 787. §. alapján .iz ítélet végrehajtását lehet kérni és a végrehajtást ilyen Ítéletek alapján el is kell rendelni (Ppé. 31. §. 7. p., illetve a Vht. 1. §. ej pontja alapján). A Pp. 414. §., amely a külföldi bíróság ítéletének érvényességét szabályozza és a Ppé. 33. §., amely a külföldi végrehajtató közokiratok végrehajtásának a feltételeit szabja meg, az ilyen választottbirósági ítéletekre nem is vonatkozik, mert a felek által a Pp. XVII. címe értelmében választott és eljárt bíróság ítélete nem minősíthető külföldi nemzeti bíróság ítéletének akkor sem, ha esetleg a választottbírák valamennyien, vagy részben más állam polgárai és külföldön ítélkeztek is, tekintve, hogy a Pp. erre tekintet nlékül engedi meg és ismeri el érvényesnek a választottbíráskodást. Az érvényesség csak azt kívánja meg, hogy a szerződés ,a Pp. 767. §-ának megfeleljen. Hasonló körülmények közt ilyen álláspontot foglalt el <a kir. Kúria P. II. 8496/1926. sz. döntésében, ahol azt az esetet bírálta el, amikor a felek magukat Londonban angol jog szerint itélő választottbiróságnak vetették .alá."3) 2) így pl- a francia perrend 1004. §. szerint c-t nem lehet kötni tartás-, lakás- és ruházásra vonatkozó szolgáltatások és hagyományok stb kérdései tárgyában. A holland (620. §.), a lengyel (1367. §.) perrendek, az orosz szovjet köztársaság és az akrain szovjetköztársaságok választottbirósági rendeletei szintén kizárnak egyes tüzetesen meghatározott vitás ügyeket a választottbirósági szerződéskötési jogköréből. 3) A bpesti ítélőtáblának ez a legutóbbi állítása téves, minthogy a kir. Kúriának fentebb idézett ítélete csupán ezt mondotta ki: ,,A Pp. 767. §. a választottbirósági szerződés érvényességét azonkívül, hogy határozott vitás ügyre, vagy valamely meghatározott jogviszonyból jövőre keletkéz-