Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

323 az esetek jelentékeny részében módjukban állhat a baleseteknek és más, károsító eseményeknek elejét venni, arra ösztönzi, hogy maguktartásában a gondosságnak ne csak a vétkesség elkerüléséhez szükséges közönséges mértékét, hanem annak a maximumát fejtsék ki.21) Ha u. i. a kártérítés kérdésének jogi szabályozásánál a megelőzési, a legmagasabb fokú gondosságra serkentést tekintjük a főcélnak, akkor a következetesség azt kívánja, hogy ez a törekvés minden irányban, tehát a károsult irányában is érvényesüljön a tőle is ugyanolyan szigorral kívánjuk meg <a gondos magatartást akkor, amikor ezzel még elkerülheti a károsodását, mint amilyen szigorúan itéli meg a mai joggyakorlat is a károsító esemény bekövetkezte után tanúsított magatartását abból a szempontból, hogy a kárenyhítési kötelességének eleget tett-e.22) V. Ezek után már csak azzal kell tisztába jönnünk, hogy a törvénynek az 545. E. H.-bain foglalt értelmezése megfelel-e a törvényhozó akaratának vagy sem. Mert ha megfelel, akkor mindaz, amit eddig az ellenkező álláspont mellett felhoztam, csak ia törvény megváltoztatásának a szorgalmazására szolgálhatna indokul, a törvény alkalmazása alól azonban, amíg az hatályban van, fel nem mentene. A törvényhozási előmunkálatok erről a kérdésről hallgatnak. Maga a törvény — az 1874:XVIII. t.-c. 1. §-a — nem szól sem a balesetet szenvedettnek kizárólagos hibájáról — mint a Mt. 1742. §-ának első mondata —, sem pedig annak a baleset keletkezésében közreható hibájáról, mint a Mt. emllíett §-ának második mondata, hanem mentesítő ok gyanánt az elháríthatatlan eseményen és harmadik személy elháríthatatlan cselekményén kívül azt jelöli meg, „ha a vállalat bebizonyítja, hogy a halált vagy testi sértést ... a holtnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta." Hogy ok és okozás alatt a jogban mit kell érteni, azzal a törvény megalkotása óta eltelt évtizedek jogirodalma igen behatóan foglalkozott.23) Ezek az irodalmi állásfoglalások, épen, mert a törvénynél későbben keletkeztek, a törvényhozó akaratának felderítésénél s ekként a törvény értelmezésénél nem lehetnek irányadók. (Megjegyzem azonban, hogy figyelembe vételük sem vezetne más eredményre.) A kérdés tehát csak az lehet, hogy az általánosan elfogadott közönséges szóhasználat szerint mit jelent a törvénynek a balesetet szenvedett saját hibája által okozásra vonatkozó rendelkezése. Figyelembe jöhetne még a mi törvényünk készítésénél mintául szolgált 1871. évi június 7-i német birodalmi törvény 1. §-ában használt „verursacht" kitételnek ugyancsak ia közönséges szóhasználatban elfogadott értelme; ezzel 21) így Marton, idézett munkáiban. Ellenk. Bálás, i. m. 49. i. —) L. erre nézve Schuster i. m. 2S) Az erre vonatkozó irodalmi anyagnak kitűnő összeállítását adja JLeonhard, i. in. 142. és köv. 11. L. Bálás i. ni. is.