Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

322 veszélyeztetted is, mielőtt megkárosítottad, ezt már nem tudom megbocsátani!" Nézetem szerint olyan esetben, amikor a veszélyes üzem l enn tartója maga volt hibás a baleset előidézésébein — pl. a tulajdonos a magavezette gépkocsijával gázolt az ő gondatlanságát megállapító körülmények között — a balesetet közvetlenül előidéző vétkes magatartás egyszerűen felszívja magába az előzően történt veszélyeztetés mozzanatát. Az üzem fenntartásából származó veszély és a kárt okozó esemény (baleset) között az okozati összefüggés csak az említett vétkes magatartás közvetítésével létesül; a veszély tehát csak, mint a vétkes károkozást előkészítő, azt mintegy bevezető mozzanat jöhet figyelembe, önálló jelentősége a károkozás tekintetében nincs. Ha tehát a kártérítési kötelezettség az üzem fenntartójának vétkessége alapján megállapítható, akkor ezt a kötelezettséget az előzően történt veszélyeztetés és az ebből folyó tárgyi felelősség már nem súlyosbíthatja semmi tekintetben és így a mentesítő okok tekintetében sem. Némi képen módosul a helyzet olyankor, ha a kár előidézésében vétkes magatartással nem maga az üzem fenntartója, hanem ennek a megbízottja hatott közre. Ebben az esetben a kártérítési köte;eze,tfség mind a kettőjüket terheli, az egyiket vétkessége alapján, a másikat tárgyi felelősségénél fogva. Ahhoz, hogy a saját vétkessége alapján kártérítésért megperelt, tárgyi felelősséggel nem terhelt személy a károsultnak a kár keletkezésénél közreható — nem kizárólagos — hibájára, mint a kártérítési kötelezettség alól — egészben vagv részben — mentesítő okra sikerrel hivatkozhatik, kétség nem fér. Ámde az adósoknak egymásközti viszonyában a kártérítés egyedül annak a kötelezettsége, aki a kárt okozó tiltott cselekményt vagy mulasztást elkövette.20) Ha tehát a tárgyi alapon, vétkesség nélkül felelősségre vont adós a károsultnak saját hibájára, azért, mert az nem kizárólagos, mimt mentesítő okra nem hivatkozhatnék s ennek következtében őt a teljes kár megtérítésére köteleznék, ellenben a kárt vétkes magatartásával okozó másik adósnak a károsult saját hibájára alapított védekezése sikeres lenne s a kárnak közte és a károsult között való megosztását eredményezné, akkor vagy a tárgyi felelőssége alapján marasztalt adósnak az adóstársa ellen érvényesíthető megtérítési igénye, vagy a vétkessége alapján marasztalt adósnak a kármegosztáshoz való joga illuzóriussá válnék. Akár az egyik, akár a másik köveikezmény tarthatatlan, mert kétségtelen érvényű jogszabályt sért. Nincs más, megnyugtató megoldás, mint az, hogy a károsultnak a kár keletkezésében közreható, nem kizárólagos hibája a tárgyi felelősség alatt álló személy javára is — a körülményektől függően egészben vagy részben — mentesítő ok gyanánt vétessék figyelembe. Más úton, de ugyanerre az eredményre vezet a jogirodalomban épan a vétlen felelősség általános szabállyá tételének a hívei által nagy nyomatékkal hangoztatott az a nézet is, hogy a tárgyi felelősség elfogadásának voltaképen a megelőzés a legfőbb cérja, mert azokat, u kiknek ») Így Mt. 1745. §. is.