Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

321 tudnánk magyarázatot találni arra, hogy a veszélyes üzem körében beállott kár, még ha kis üzemről van is szó, más szabályok alá esik, mint pl. a hasznos háziállatok okozta kár. (Marton Géza, aki az idézett mélyenjáró tanulmányaiban a tárgyi felelősség rendszerét a veszélyeztetés mozzanatától független alapokon kívánja felépíteni, nem is a ma hatályban levő jogunkra építi ezt a rendszerét, hanem a kérdésnek olyan új szabályozására, amelyre nézve ő maga igen megszívlelendő javaslatokat tesz.) Az elmondottakból majdnem önként következik, hogy Í*Z a kártérítési kötelezettség, amelynek alapja a veszélyes üzem fenntartójának tárgyi felelőssége s így végeredményben annak pusztán veszélyeztető, vétlen magatartása, a tartalmát tekintve lehet azonos a vétkes magatartásból folyó kártérítési kötelezettséggel vagy lehet annál enyhébb, de szigorúbb nem lehet. Ez a nézet, mondhatni, általános elfogadásra is talált s még azok is, akik a tárgyi felelősséget általánossá, az egész kártérítési jog alapjává kívánják tenni, indokoltnak tartják a vétkességnek a felelősséget súlyosbító tényezőként számbavételét.18) A vétkességnek a kártérítési felelősséget súlyosbító hatása épen a veszélyes üzem tárgyi felelősségével szembeállítva, élő jogunknak több szabályán is lemérhető. Ide tartozik nevezetesen a vétkes károkozásra alapított keresetek hosszabb elévülési idejének megállapítása az 52. sz. polg. j. e. döntvényben s még inkább magának a kártérítési követelés terjedelmének az 1874:XVII. t.-c. 2. §-ában foglalt korlátozása. Igaz, hogy a kártérítés terjedelmét illetőéin a birói gyakorlat a törvény korlátain túlment, amennyiben a tárgyi felelősség alapján dologi kárt, sőt a feltűnő eltorzításért külön, nem vagyoni kárt is megítélt,19) ámde elvileg mégis csak úgy áll a dolog, hogy a vétkes károkozásért minden irányban teljes elégtétel jár, ellenben a tárgyi felelősség alatt álló és csak ezen az alapon kötelezett adósnak a kártérítési kötelezettsége korlátozott. Már most az, aki a saját vétkes magatartása alapján van kártérítésre kötelezve, a károsultnak a kár keletkezésénél közreható hibája címén a körülményektől függően legalább részben, de ha túlnyomóan a károsult hibája okozta a kárt, akár egészben is mentesülhet a felelősség alól, holott ilyen esetben a károsult hibája természetszerűen nem lehet kizárólagos; hogyan lehet ezzel összeegyeztetni azt, hogy a tárgyi felelősség alatt álló adós, ha ő maga, vagy megbízottja csak bármilyen kis részben is hibás volt a kár előidézésében, a károsultnak ugyainebben közreható hibájára, még ha az sokkal súlyosabb volt is az övénél, sem egészben, sem részben mentesítő okként ne hivatkozhassék? Mintha csak így szólna hozzá a törvény: „Megbocsátanám neked, hogy vétkes magatartásoddal kárt okoztál embertársadnak, mert látom, hogy ő még sokkal hibásabb volt, mint te; de hogy még 18) Marton: Jogászegyl. Ért. (i. m.) 54—55. 1., Bálás i. m. 62. í. 19) 538. E. H.