Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

317 sen feleslegessé vált a 2. bekezdés rendelkezése; azt tehát a bizottság mellőzte, jelentésében rámutatva arra, hogy a 2. bekezdés szabályát általánossá s ezzel azt, hogy & biróság a károsultnak a kárra közreható vétlen cselekményét figyelembe vehesse, olyankor is lehelővé tette, amikor a kártevő felelőssége vétkességen alapul. A jelentésnek ebből a tartalmából kitűnik, hogy a bizottság felfogása nem a vétlen, hanem épen a vétkességen alapuló felelősség tekintetében tért el a Javaslat eredeti szövegének az álláspontjától. Az 1491. §. a Bizottsági Szövegbe (B. Sz.) 1494. §-ként, szabatosabb szövegezéssel, de lényegében változatlanul átvétetett. A B. Sz. 883., illetőleg 1494. §-ához hasonlóan szabályozza a kérdést Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének 1928. márc. 1 én az országgyűlés elé terjesztett Javaslata (Mt.) az 1112., illetőleg 1742. §-ban. Az 1112. §. a felek vétkességét azok között a körülmények között említi meg, -amelyekre különös tekintettel kell lenni annak meghatározásánál, hogy van-e és mennyiben van helye kártérítésnek.5) Ezek szerint a magánjogi törvénykönyvünk tervezetének, majd javaslatának valamennyi szövege megegyezik abban, hogy a károsultnak a kár keletkezésénél közreható, tehát azt nem kizárólagosan előidéző magatartása -— és pedig az újabb szövegek szerint már akkor is, ha az neki hibául fel nem róható — a vétlen felelősség körében s így a veszélyes üzem fenntartóját terhelő tárgyi felelősség körében is, az eset körülményeitől függően, a kár megosztását vagy akár az egyébként felelős személynek a felelősség alól való mentesítését eredményezheti. A törvényjavaslat szerkesztői az 545. sz. E. H. álláspontját nem tették magukévá. III. A jogirodalom, amely pedig a tárgyi felelősség kérdésével az utolsó évtizedekben külföldön és belföldön egyaránt igen behatóan foglalkozott, az itt tárgyalt kérdésnek tudományos alapon való felderítésével nagyrészben adós maradt. Sajnálatos és csodálni való ez, mert ,a kérdés elméleti szempontból sem érdektelen, gyakorlati jelentősége pedig egyenesen a kártérítési jognak legfontosabb vitakérdései közé emeli, amennyiben az eseteknek igen nagy részében az a helyzet, hogy a balesetet mind ia két részről elkövetett hibák idézték elő, ennek a jogi hatásától függ tehát a baleseti kártérítési követelések jelentékeny részének elbírálása. A külföldi szakirodalomból ebben a kérdésben voltaképen csak a német jogi írók állásfoglalása érdekelhet bennünket, az 1871. június 7-i német törvénynek (Haftpfliehtgesetz) a mi törvényünkéhez hasonló rendelkezése miatt. E tekintetben fentebb már láttuk, hogy a német 5) Barát Sándor, i. m. 104. ]., annak :a nézetének ad kifejezést, hogy a M. t. 1742. §-a, az 1112. §-ra utalva, csupán arra az esetre tartalmazza a kármegosztás szabályát a vétlen felelősség körében <is, ha a kár egyedül a 'károsult hibájából keletkezett. Ennek a felfogásnak nincs alapja; az 1412. és az 1742. §. szövege annak egyaránt világosan ellentmond.