Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

316 is, de csak kisebbszerű hiba terheli őt, a biró minden körülmény figyelembe vételével megítélheti a kártérítést.4) Az újabb jogfejlődés irányát és eredményeit ez a néhány adat is eléggé szemléltetően mutatja. Mindennél tanulságosabb azonban a magyar magánjogi kódex tervezeteinek és javaslatainak ebből a szempontból való szemügyre vétele. Az 1900. évi első Tervezet 1141. §-a szerint, — amely a kártérítésre vonatkozó általános határozmányok között foglal helyet — a bíróság határozza meg az eset körülményeinek figyelembevételével, hogy van-e helye kártérítésnek és mennyiben akkor, ha a kár keletkezésére a károsult fél vétkessége is befolyással volt. Az indokolás kiemeli, hogy, ha a károsultnak az a cselekménye, amely a kár keletkezésére befolyással volt, neki hibául fel nem róható, pl. mert azt öntudatlan állapotban követte el, a károsító felelőssége nem fog az 1141. §. alapján módosulni. Az 1785. §. pedig, — amely a vétlen károkozásról szóló fejezetben vain elhelyezve — kimondja, hogy az 1141. §. szabályai alkalmazandók akkor is, ha a károsult hibája mellett az 1779—1783. §-ok szerint felelős személyt vagy azon személyek valamelyikét, akikért ez felelős, szintén vétkesség terheli. Az 1783. §., amelyre itt hivatkozás történt, ia veszélyes üzem körében előállolt kárért való felelősségről rendelkezik; így tehát a Tervezet az ilyen üzem körében mind a két fél hibájából keletkezett kár megtérítésének a kérdését világos rendelkezéssel a bíróság megítélése alá utalta. Az 1913. évben közzétett második Tervezet 883. §-a és ezzel egyezően a Polgári Törvénykönyv 1914. évben benyújtott Javaslatának 883. §-a az első bekezdésében lényegében ugyanúgy rendelkezett, mint az első Tervezet 1141. §-a; ehhez azonban 2. bekezdésként azt az új rendelkezést fűzte, hogy annak javára, aki hibáján kívül keletkezett kárért felelős, az 1. bekezdés szabályát akkor is kell alkalmazni, ha a károsult oly cselekménnyel hatott közre a kár keletkezésénél, amely neki fel nem róható. Ezzel most már magában az általános szabályt tartalmazó 883. §-ban is világosan kifejezésre jutott, hogy annak rendelkezései a vétlenül okozott kárért való felelősségre kiterjednek és pedig a 2. bekezdés rendelkezése épen csak erre, az 1. bek. rendelkezése pedig erre is és a vétkességen alapuló kártérítési felelősségre is egyaránt kiterjed. Emellett az 1491. §. az első Tervezet 1785. §-ához hasonlóan külön is elrendelte az általános szabálynak — ezúttal tehát a 883. §.' szabályainak — a vétlen károkozás eseteiben való alkalmazását. A képviselőház kiküldött bizottsága a 883. §. szövegét akként módosította, hogy az első bekezdésben a károsult vétkességének közrehatása helyett pusztán a károsultnak a kár keletkezésénél való közrehatását jelölte meg olyan feltételként, amelytől az ebben a törvényszakaszban foglalt szabály alkalmazását függővé tette. Ezzel természete4) Wolfgang Bauerreiss, Neues Automo-bUhaftpflichtrecht in der Schweiz; Juristische Blatt er, Wien, 62. évf. 517. s köv. lapok