Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

314 akart térni. Most legújabban pedig a Kúria I. polgári tanácsa hasonlóképen kimondta, hogy elvi kérdésben el akar ténni az 545. sz. E. H. álláspontjától, amely szerint a vasút a sérült önhibájának címén csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a baleset kizárólag a sérült önhibájából következett be. Az I. polg. tanácsnak ez a határozata egyfelől visszatérés a Kúriának az 545. sz. E. H. előtt — bár nem teljes egyöntetűséggel — követett gyakorlatához,1) másfelől azonban az előbb felsorolt teljesülési és jogegységi döntvényekkel egy úton halad a szabadabb, méltányosabb és épen ezért korszerűbb kártérítési joggyakorlat kiépítése felé. Könnyű u. i. belátni, hogy az az álláspont, amely a kár megosztása elől teljesen elzárkózik s a felelősség megállapítása szempontjából is közömbösnek tekinti kétoldalú hiba esetén azt, hogy melyik fél hibájának mennyi része volt a baleset előidézésében, valamint figyelmen kívül hagyja a felek személyes körülményeit is, — a maga merevségében sehogyan sem kedvez az esetenkint más-más megoldást igénylő igazság érvényre juttatásának s nem tud a végtelen változatú élet igényeihez hozzásimulni. S ha ez az álláspont mégis fenntartatnék, ennek a következménye nem csupán az eszményi igazság követelményeinek a rovására tett kisebb engedményekbein jelentkeznék, hanem az igen sok esetben — így különösen a balesetet szenvedettnek túlnyomó hibája esetén •— az igazsággal szöges ellentétben álló döntést eredményezne, a fentebb kifejtettek szerint anélkül, hogy azt épen ezen a jogterületen valóban nyomatékos jogpolitikai megfontolások indokolnák. Ezek után úgy vélem, nem szorul bővebb kifejtésre, hogy az 545. sz. E. H. álláspontjától való eltérés — amit a Kúria I. polgári tanácsa kíván — a jogérzetnek megfelel. Kérdés, megfelel-e a jogfejlődés irányának is, amint az a kül- és belföldi törvényhozási munkálatokban s részben a külföldi joggyakorlatban megnyilvánul, továbbá, hogy megfelel-e a jogelmélet tanításainak vagy az azokból vonható következtetéseknek s végül, hogy nem állja-e útját a hatályban levő törvény parancsa. Az itt következő fejtegetésekben ezekre a kérdésekre kisérlem meg választ adni. II. A külföldi törvények2) közül főképen az 1871. június 7-én alkotott német birodalmi törvény (Haftpflichtgesetz) 1. §-a szolgált mintául a mi törvényhozásunknak az 1874:XVIII. t.-c. megalkotásánál. Ez l) L. pl. C. 71/1908., 3960/1903. sz., Uj Döntvénytár II. köt. 1756., 1793.; továbbá Rp. VI. 8370/1915., miegemlítve Dezső Gyula, A kártérítés alaptanai ,a legújabb jogalkotás szerint c. művének 23. lapján E határozatok szerint a károsult túlnyomó hibája mellett nincs jelentősége annak, hogy a másik felet is terheli-e hiba vagy sem. 2) Az idevágó, régebbi és újabb külföldi törvényalkotásoknak és birói gyakorlatnak részletes és áttekinthető ismertetését adják a következő munkák: Reiner János, A szerződésen kívüli kártérítési kötelmek, 1898., 29—76. I., Szilágyi Antal, A kártérítési jog alapelved, 1911., főképen 217—