Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Osvald István a Kúria elnöke

305 oly nagy erkölcsi erő, amely inemcsak itthon kelt bizalmat és parancsol tiszteletet, hanem a külföld megbecsülését is biztosítja számunkra. Gazdasági életünk bonyolultságában az élet üteme kívánja, hogy a biróság is ennek megfelelően gyorsan oldja meg az eléje került kérdéseket. Ebbe a munkába a főméltóságú kir. Kúriának is elül kell járnia. Ezzel kapcsolatban lép előtérbe a m. kir. Kúria személyzetének létszámkérdése. Amikor a közélet minden terén költségmegtakarításról és létszámcsökkentésről beszélünk, egészen természetes, hogy ez a m. kir. Kúriával kapcsolatban is felvetődik. A létszámcsökkentési törekvés gondolatának kiinduló pontja az, hogy amikor hazánk niegcsonkítottsága következtében tizenegy ítélőtábla helyett csak öt, hatvanhét törvényszék helyett csupán huszonnégy és háromszáznyolcvanhárom járásbíróság helyett csupán száznegyvennégy működik, a kir. Kúria sem maradhat meg a régi létszámban. Ennek megokolására azt is halljuk, hogy más országokban a legfelsőbb biróság létszáma sokkal kisebb. Ezekkel az érvekkel szemben különösen ki kell emelni, hogy Magyarország igazságszolgáltatása a szervezetében is egészen másként fejlődött, mint a külföldi országokban. Hazánkban úgyszólván minden ügy a röndes biróság elé tartozik és a fejlődés csak lassan tudja a jogkereső közönséget arra szorítani, hogy ne minden ügyben járjon el háromfokú biróság, hanem, hogy meg kell elégednie egy fokon, illetve két fokon hozott döntéssel is. Ami a m. kir. Kúria létszámát illeti, nem lehet elfelejtenünk, hogy a polgári perrendtartásnak a világháború folyamata alatt történt életbeléptetésével a régi perrendtartás rendszerétől eltérően a szóbeli tárgyalások léptek előtérbe a kir. Kúrián, aminek következtében kevesebb ügy kerülhetett elintézésre. A háború folyama alatt, sőt az azt követő néhány éven át a polgári perrendtartás hatását a maga teljességében nem éreztethette azonnal. A későbbi évek tapasztalatai alapján azután indokoltnak mutatkozott, hogy az eljárás egyszerűsítéséről szóló törvény a fellebbezési és felülvizsgálati értékhatárok megállapításával a kir. Kúriára kerülő polgári ügyek forgalmát csökkentse. Az ilykép tényleg csökkent ügyforgalom mellett sem tudtuk még az ügyek elintézésénél azt az ütemet elérni, amely <a gazdasági élet szempontjából kívánatos. A régi „Nagymagyarország" helyzetével való összehasonlításnál iarra is kell gondolnunk, hogy a m. kir. Kúria birói létszáma akkor nem állott mindig tisztán a Kúria rendes bíráiból, hanem sokáig kisegítő bírák működtek közre abban, hogy a kir. Kúriára váró feladat megoldassék. A kisegítő bírák intézménye mem kívánatos, de még azok segítségével is a kir. Kúria állandóan a hátrálékok tömegével küzdött. A kir. Kúria rendes birói létszáma Nagymagyarország igényeit nem elégítette ki és így csak látszólagos az, hogy a mai létszám a Csonka-Magyarország számára indokolatlan. Nemzeti érdekünk szempontjából igazságszolgáltatásunk szervezetéhez — ha azt >az anyagi erőink fogyatékossága miatt el nem kerülhetjük — rendkívül óvatos kezekkel szabad csak hozzányúlni és viszont inekünk, bíráknak odaadó munkánkkal mindent el kell kö-