Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 9. szám - Magánjogi kodifikációnk időszerűsége
306 vetnünk, hogy nemzetünk történelmi talajából fakadt ősi intézményünket teljes erejében az igazságszolgáltatás javára hasznosan fenntartsuk. A m. kir. Kúriának ugyanis a jogfolytonosság és a jogegység megerősítése terén a régi eljárás során volt feladatainál most még inagyobb döntő szerepe van. Az egyes ügyekben hozott határozatai tekintélyüknél fogva irányítják a jogéletet, úgy, miként azelőtt, a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930:XXXIV. t.-c. 128. §-a azonban a vitás elvi kérdéseknek a ,kir. Kúria jogegységi tanácsában eldöntését még szélesebb alapon terjesztette ki, mint azt az új perrendtartás kapcsán az 1912 :LIV. t.-c. 70. §->a máris nagyobb 'körben lehetővé tette. A jogegységi tanácsok működése a kir. Kúria munkaerejét fokozottan igénybe veszi és rendkívüli körültekintést igényel. A kir. Kúria nemes hagyományához tartozik az is, hogy működése körében, az igazság kutatásában az ügyvédi hivatás jelentőségét mindig magasra értékeli és a szintén nemes történelmi hagyományú magy&r ügyvédi kart megbecsüli. A kir. Kúriához mindenkinek azzal a meggyőződéssel kell fordulnia, hogy itt alapos tudással és bölcs megértéssel bírálják el az ide tartozó jogvitát. MAGÁNJOGI KODIFIKÁCIÓNK IDŐSZERŰSÉGE. Irta: dr. Tóth Lajos egyetemi tanár.1) Minden kodifikációnak az az alaptétele, hogy azt kell első sorban a törvénybe jogszabályul felvenni, ami bennünk, a lelkünkben, mint cselekvési szabály máris iél, amit érzünk, akarunk egy concrét eset beálltával. A bennünk máris élő érzés, akarat, parancs, a társadalomban máris élő jogérzet, jogi norma (kiemelése és szövegezése a kodifikátornak laz első feladata. Werbőczy István is — ia mi legnagyobb kodifikátorunk — amidőn a Tripartilum előszavában „Ulászló Urnák a fenséges fejedeleminek és Csebország királyának, la legkegyelmesebb úrnak, a maga szolgálatait legalázatosabban 'ajánlja" így szól: „jóMiehet saját gyengeségemet ismerem, mégis hozzáfogok az e tartományokban >mlai napig hallatlan és nagy szégyenünkre, de még nagyobb veszteségünkre, annyi 'század lefolyása alatt elhanyagolt munkához, tudniillik, hogy az országnak eddigelé -szétszórt, csonka, zavart és nem egészen összeillő stalutumait és végzeményeit, törvényeit ós szokásait egybefoglaljam és összekapcsoljam és írásba téve felségednek közhasználatul való kihirdetés végett . . . fölajánljam . . ." (A Márkus-féle törvénytárban Werbőczy Hármaskönyve 3.) ') 1934. október 9-én a debreceni egyetem tanévnyitó ünnepén előadott rektori székfoglaló.