Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Lehet-e a Bizt. N. 5. §-ában megjelölt felhivó levél elküldésének idejét a Kt. 487. §-a szerint való elévülési idővel kapcsolatba hozni?

9 Másodszor pedig most érvényben lévő biztosítási jogunk — a Bizt. X. 5. §-a — értelmében a biztosítottnak egy a biztosító által intézendő felhívásban adandó és a Ifelhivás kézhezvételétől számított, legalább 30 napi utólagos teljesítési időhöz van joga, és amint a kifejezettekből, a Bizt. X. 5. §-ának rendelkezéseivel való összehasonlítás mellett, láthatjuk, itt a német és osztrák törvény által engedett haladéktól lényegesen eltérő jogi természetű és más jogi eredmény előidézését célzó utólagos teljesítési időről van szó. A mi törvényünk ugyanis ahelyett, hogy mint a német és osztrák törvény tette, nyitva tartotta volna a biztosítók részére a szerződések kötelező erejéből szükségkép folyó azt a lehetőséget, hogy utólagos teljesítési határidő kitűzése nélkül is ragaszkodhassanak a szerződés teljestíéséhez és utat engedett volna oly magyarázatnak s törvényalkalmazásnak, hogy a felhívás és ezzel kapcsolatos utólagos teljesítési idő tűzésére csak út és mód a szerződéstől való elálláshoz, a biztosító részére egészen más tartalmú jogot állapított meg. Egyfelől ugyanis a díjfizetésre való felhívást és a felhívó levélbein utólagos teljesítési idő adását a biztosító terhére kötelesség gyanánt irta elő, másfelől pedig a biztosító javára engedett vagylagos jog gyakorlását — a szerződés teljesítésének követelését, vagy a rögtöni hatályú felmondást, — csak arra az időre engedte meg, mikor az utólagos teljesítésre adott határidő már eredménytelenül eltelt. Ezzel tehát a törvény világos kifejezésre juttatta, hogy a szerződő felet a díjfizetés tekintetében a 30 napnál kevesebb törvényes, utólagos teljesítési idő akként illeti, hogy annak leteltét megelőzően a biztosító ellene díjfizetés iránti követelését birói úton nem is érvényesítheti. Ezek után arra a kérdésre, hogy vájjon a Bizt. X. szabályai szerint a felhívó levél elküldésére rendelkezésre álló idő van-e valamely vonatkozásban a biztosítási díjkövetelés elévülésére megszabott idővel, nem nehéz a felelet. Xem oszthatom dr. Kutasi Elemérnek azt a nézetét, hogy a felszólító levél, a késedelem bekövetkezte után, az egy évi elévülési időt figyelembe véve bármikor elküldhető (Dr. Kutasi E. Az uj biztosítási törvény magyarázata 40. 1.). Xem oszthatom még azzal a korrektivummal sem, hogy a „figyelembe véve" szavak alatt nyilván azt kívánja érteni, hogy az elévülési idő teljes egészében még akkor sem állhat rendelkezésre, ha szó lehetne arról, hogy a levél elküldésére abból akár egyetlen nap is rendelkezésre álljon, mert hiszen számolni kell azzal, hogy az elévülési idő tartamából arra is kell időnek maradni, hogy az esetleges per még az elévülés befejezte előtt megindítható legven. Éppen igv nem oszthatom dr. Gróh István (Bizt. jog kézikönyve 402. 1.)- és dr. Gold Simon (Az 1927. X. t.-c. 4—5. §-ai értelmezéséhez, M. Jogi Szemle XIV. évf. 291. 1.) véleményét sem, aki utóbbi oly kategorikusan jelenti ki, hogy a biztosító a felhívó levelet az elévülési időn belül bármikor elküld-