Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 6. szám - Gábor Gyula: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányjogban [Könyvismertetés]

221 A perek hosszú során végigvezetve mutatta ki a Rector Magnificus áz egyetemi biróság működésének 213 éve alatt alkalmazott büntető anyagjogi elveket. Megállapította, hogy az egyetemi biróság rendkívül körültekintéssel, s nem ritkán szinte modern eszközökkel dolgozott. A pervezetés és itéletszerkesztés klasszikus volt, hiszen az egyetemi bíróságokban a magyar jogászmult nagy büntetőjogászai vettek részt. Természetes, hogy egy Bencsik Mihály, Szibenliszt, Vuchetioh, Henfner, Frank Ignác, akik nemcsak kiváló tudósok, de az ifjúságot lángolóan szerető professzorok voltak, akik előtt elsősorban az a cél lebegett, hogy a megtévedt ifjakat büntetve íbár, de mégis megmentsék. Angyal Pál továbbfűzve a rectori székfoglalójában már javasolt módosításokat az egyetemi ifjúság felett kisebb súlyú vétségek és kihágások eseténi hatáskörre vonatkozólag, javasolta az egyetemi ifjúságra a fentebbi esetekben kiszabandó, a fiatalkorúaknál megszabott dorgálás kiterjesztését, az egyetemi pártfogó létesítését, a házi fogság behozatalát. Erre az utóbbira a jelenlegi katonai büntetőjogunk is ismer példát. A hallgatóság megérezte, hogy a tudós Rectort a javasltában ugyanaz a szeretet vezette a derék jobbsorsra érdemes magyar ifjúság iránt, mely a régmúlt egyetemi biróság professzor tagjait is áthatotta. A jutalomtételeket Kuncz Ödön dr. jogi dékán olvasta fel s osztotta ki a Rector Magnificus 78 egyetemi hallgatónak a jutalmakat. A díszes közönség soraiban megjelent József főherceg, a Tudományos Akadémia képviseletében elnöke Berzeviczy Albert, a Kultuszminisztérium képviseletében dr. Szily Kálmán államtitkár, dr. Degré Miklós, az Ítélőtábla elnöke, Horvátth Dániel igazságügyi osztályfőnök. Dr. Grosschmid Géza előadása a Magyar Jogászegyletben. Dr. Grosschmid Géza miskolci királyi közjegyző a Magyar Jogászegyletnek folyó hó 12-én a magyar királyi Kúrián lefolyt teljes ülésében, nagy és előkelő közönség előtt, tartotta meg „Jogélet Szlovenszkóban" című előadását. Az előadó, aki az államfordulatkor a kassai ügyvédi kamara utolsó magyar elnöke és aztán, közel egy évtizeden át, a magyarság szenátora volt a prágai nemzetgyűlés felsőházában, és így az előadás tárgyának alapos ismerője, rámutatott arra, hogy az úgynevezett „Szlovenszkóban" (a 'keleti kárpátalji területen kívüli többi volt magyar felvidéki vármegyében) a régi magyar törvények voltak és vannak, különösen a magyar magánjog terén, még ma is érvényben, összekeveredett azonban ez az évszázadokon át itt érvényben volt jogrendszer a régi Ausztriából az új Csehszlovákiához csatolt területen (az u. in. történelmi országokban: Cseh-Morvaországban és Sziléziában) érvényben volt osztrák joggal és a 15 év óta az új köztársaságban hozott új törvényekkel és rendeletekkel. Kimutatta, hogy ez a körülmény bizonyos jogbizonytalanságot hozott létre. Behatóan foglalkozott a jogalkalmazás terén ezen viszonyokkal legtöbbet küzdő és autonómiájától is megfosztott, volt felvidéki ügyvédség jelenlegi helyzetével. Felhívott törvényszakaszok, rendeletek, interpellációk, arra adott válaszok, az ottani joggyakorlat és jogi irodalom számtalan, pontosan összeállított szövegével és adatával szemléltette a birói szervezet módosításának, a