Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Lehet-e a Bizt. N. 5. §-ában megjelölt felhivó levél elküldésének idejét a Kt. 487. §-a szerint való elévülési idővel kapcsolatba hozni?

8 fáshoz igénye van, vagyis a biztosító előbb egyáltalán nem, léhát akkor sem érvényesítheti per útján követelését, ha a maga részéről a szerződéstől elállani nem kíván. Logikus elgondolás szerint az elévülési idő folyása sem kezdődhetnék előbb, mint enmek az utólagos teljesítési időnek lejártával. Itt tehát már egészen jogosan fel lehet vetni azt a kérdést, hogy vájjon mikor az utólagos teljesítési idő kitűzését a törvény kötelezően előírja, megkezdődhetik-e annak befejezése előtt az elévülési idő és mivel az utólagos teljesítési idő kitűzése csak a felhívó levél elküldésével történik, lehet-e az osztrák törvény álláspontjáról is azt állítani, hogy a felhívó levél elküldése az elévülési idő keretei között bármikor történbetik? Ezt azoinban az osztrák törvénymagyarázat és gyakorlat a maga számára eldöntötte és abban a kérdésben, hogy a biztosítónak akkor, ha a maga részéről a biztosítási szerződéshez kiván ragaszkodni, a díj éivényesítése tekintetében szabad keze van, — amint erről H. Klang főtörvényszéki tanácselnök, egyetemi tanár, kihez az osztrák gyakorlat ujabb állása kérdésében szives felvilágosításért fordultam, értesít — ott semmi aggály /nincs. Ezek szerint ott az elévülési idő kezdete szükségkép a díjfizetés eredetileg kikötött ideje szerint számítandó. (Die Verjáhrung beginnt mit dem Schlusse des Kialenderjahies, in dem die Leistung veiiangt werden konnte. 19. §.) vagyis az osztrák törvénymagyarázat álláspontjáról szintén megengedhető, illetve elképzelhető, hogy a felhívó levél elküldése az elévülési idő keretei között történik. A magyar Bizt. N. rendelkezéseit vizsgálva azonban igénytelen nézetem szerint egészen más eredményre kell jutni. A Kt. 487. §-a értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek el, attól az időponttói számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna. Egész kétségtelen, hogy ennek a szabálynak nem lehet azt a feltétlen értelmet tulajdonítani, hogy az elévülési idő minden egyébre való tekintet nélkül szükségkép megkezdődik már amnak az időpontnak elteltével, melyet a felek a szerződésben, vagy későbbi megállapodásukban lejárat gyanánt eredetileg megállapítottak. Először is ugyanis a birói gyakorlat az elévülési idő kezdetét a 487. §. igen tág értelmezésével sokszor lényegesen kitolta, kimondva, hogy a biztosított és a biztosító között a kártalanítás kérdésében folytatott tárgyalások, alkudozások az elévülési idő megkezdését felfüggesztik s a vitás igény csak ezek befejezése utáin válván érvényesíthetővé, az elévülés is csak a tárgyalások befejeztével ,vagy megszakadásával kezdődik. Ugyancsak az elévülési idő kezdetének kitolását vonhatja maga után, ha Q biztosítási szerződés a biztosító kötelezettségének teljesítését valamely a biztosított által előterjesztendő okirat bemutatásához fűzte.