Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Lehet-e a Bizt. N. 5. §-ában megjelölt felhivó levél elküldésének idejét a Kt. 487. §-a szerint való elévülési idővel kapcsolatba hozni?

7 további késedelem jogkövetkezményeire való figyelmeztetéssel, legkevesebb egy havi utólagos teljesítési idő adásával fel kell hivni a teljesítésre s ha az utólagos teljesítési idő elmultával a fizetéssel még mindig késedelemben van, a biztosító — míg a fizetés meg nem történt, — a szerződést azonnal való hatállyal felbonthatja. Látnivaló, hogy az osztrák törvény szabálya és a Bizt. N. 5. §-a között a lényeget tekintve az az eltérés van, hogy bár mindkettő egyaránt kötelezővé teszi, hogy a biztosító akkor, ha a díjfizetés az esedékesség idején meg nem történik, a kötelezettet a teljesítésre felhívja, a két törvény a felhívásban megjelölt utólagos teljesítési idő eredménytelen eltelte után beálló jogkövetkezményeket nem egyformán határozza meg. Az osztrák törvény a következményt egyedül abban jelöli meg, hogy a biztosító a szerződést azonnal való hatállyal felbonthatja, (kann. . . . den Yersicherungs vertrag mit sofortiger Wirkung lősen — ohne Kündigungsfrist kündigen) azonban a Bizt. N. ennél többet, helyesebben a biztosító által gyakorolható jog természete szempontjából, —• amint alább kifejteni bátor leszek, — egészen mást mond. A Bizt. N. 5. §-a nevezetesen úgy szól, hogy a biztosító az utólagos teljesítési idő eredménytelen letelte után (tehát csak ekkor) követelheti a szerződés teljesítését, vagy pedig díjköveteléséről lemondva, azt azonnal való hatállyal felmonohatja. A két törvénynek ebből a tartalmi különbségéből természetesen jelentékenyen eltérő következmények folynak. Az osztrák elmélet és gyakorlat álláspontja ugyanis az, hogy a törvény szövegében előforduló .,kell" szót (,,so ist der Versicberungsnehmer .... aufzufordern)" akként kell érteni, hogy a biztosító csak akkor köteles a biztosítottat utólagos teljesítési határidő tűzése mellett teljesítésre felhívni, ha a maga részéről" az esetleges további késedelem ideje alatt a kötelezettség alól szabadulni akar, vagy a szerződést fel akarja bontani. Ha azonban a késedelem ellenére is tovább óhajtja viselni kötelezettségét, az adóst a törvényben előirt alakszerűség nélkül megintheti, sőt a kötelezettet minden további (nélkül egyenesen perelheti is. A biztosító a 29. §. szerint való eljárás időpontját az elévülési idő keretében tetszés szerint választhatja meg és késedelme a biztosított javára csak előnyt jelenthet. (L. Alb. Ehrenzweig: Das Gesetz über den Versicherungsvertrag und das Versicherungsregulativ samt Nebenvorschriften. S. 101. és Ferd. Eckstein: Das Gesetz über den Versicherui;igsvertrag von 23. Dec. 1917. S. 62—63.) Véleményem szerint az osztrák törvénymagyarázatban, törvényalkalmazásban mindenesetre van bizonyos ellentmondás. Ha ugyanis a törvény kötelességévé teszi a biztosítónak, hogy a biztosítottat ia díjfizetés elmulasztása esetén teljesítésre utólagos teljesítési idő kitűzése mellett hívja fel, ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a biztosítottnak legkevesebb 30 napi törvényes halasz-