Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Átértékelés az öröklési jogban

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó; BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó i| kivételével. Egyes szám ára a melléklapokkal 2*40 P. 1. szám. Budapest, 1934. január hó. XV. évfolyam. ÁTÉRTÉKELÉS AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN. Irta: Ludivig Rezső kir. kúriai bíró. Az 1928. évi XII. t.-c. 3. §-ában meghatározott egy évi érvényesítési határidő a törvény életbelépése előtt lejárt pénztartozásoknál 1929. március 21-én letelt, az elkésve előterjesztett átéti ékelési kérelmek mostanában kerülnek a kir. Kúria elé. A kir. Kúria kötelesrész és ági vagyon iránt indított perben is határozott már e kérdésben, mégpedig ellentétesen; mert amíg a kötelesrészes perben azt az álláspontot foglalta el, hogy a kötelesrészkövetelés a 3. §. szempontjából pénzben meghatározott követelésnek mindadig nem vehető, amíg a kötelesrészest kötelezőleg (egyességgel, elfogadott végrendelettel, birói határozattal) meg nem állapíttatok, hogy a kötelesrész pénzben jár s ennek következtében az érvényesítési határidő is csak ennek a megállapításnak az idejétől számítható, — addig az ági vagyonra irányuló keresetnél az egyévi határidőnek a hagyaték megnyíltától való betartását kívánja. Véleményem szerint eninek a megkülönböztetésnek törvényes alapja nincs. A kötelesrész a birói gyakorlat szerint — kevés kivételtől eltekintve — pénzben jár, míg az ági vagyon: ha megvan, természetben jár és csak ha nincs meg, térítendő meg pénzben, ha pedig a szerzeményi vagyonnal összevegyül, természetben adandó ki, ha túlsúlyban az ági vagyon és pénzben, amikor az áginál értékesebb szerzeményi vagyonnal vegyül össze. Nem lehet tehát vitás, liogy a kötelesrészkövetelés birói gyakorlatunk alapján inkább pénzkövetelés, mint az ági vagyonkövetelés. A megkülönböztetés jogi alapjául az ági öröklés terén megnyilvánuló újabb birói gyakorlat sem szolgálhat, mivel — legalább az én véleményem szerint — ez az újabb joggyakorlat téves irányt követ. Az újabb birói gyakorlat pld. az ági vagyonnál azt kutatja, hogy mennyi lett volna az örökhagyó törvényes örökrésze a neki ingyen juttatott vágyómból és annál többet ágivagyonnak el nem ismer, továbbá a nagyatya által fiának életében az attól származó unokájának ajándékozott vagyon ági minőségét és azt az unoka magtalan elhalálozása esetén nem felmenőinek adja vissza, ha-