Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Magyar magánjog. Öröklési jog

30 tatio. Nézetem szerint a repraesentatioról szóló 1884. §-t tartalmazó alfejezet „Általában" címfeliratából az következik, hogy az ebben foglalt rendelkezéseket az örökösnevezés eseteiben épenúgy alkalmazni lehet, mint hagyományrendelés esetében, sőt a meghagyás esetére alkalmazás sincs fogalmilag kizárva. Az általános fejezet keretében lévő 1887. §-ra nézve egyébként más helyen maga a Szerző is megállapítja, — épen az általam most vázolttal egyező érveléssel, — hogy az hagyomány esetére is alkalmazható. (125. 1.) Hogy az örökség eladása a növedékrészre nem terjed 'ki, az a Szerző szerint a növedékrész különcausájú mivoltának szükségképeni folyománya. (118. 1. 3. j.) Ez a megállapítás tipikus megnyilatkozása a Szerző fogalmakból kiinduló, abistract gondolkodásmódjának. Én azt hiszem, hogy a vétel a növedékrészre azért nem terjed ki, mert a növedékrész hozzájárulása felborítaná a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek által a visszterhes szerződés létesítésekor szem előtt tartott arányát. A növedékrész hozzájárulása folytán az eladó áldozata nagyobbá válnék, mint aminő áldozatra figyelemmel az ellenszolgáltatás mértékét megállapították. A Szent Korona öröklését Szerző a törvényes öröklés rendje keretében mint valóságos öröklést tárgyalja (231. 1.), sőt szerinte a Szent Korona az öröklést vissza sem utasíthatja. Figyelemmel Kolosvárv Bálint eltér^ felfogására, amelyet legújabbban bővebben is kifejtett (1. Közjegyzői Közlöny XXXI. évf. 1. és 2. sz.), igen előnyös lett volna, ha a Szerző a maga álláspontját a Kolosváry tagadhatatlanul erős érvelésével szemben is megvédi. A kötelesrész követelésnek a hitelezők általi érvényesítése tekintetében nemcsak a Mt. 2009. §-.a ad felvilágosítást, amire a Szerző utal (313. I. 3. j.), hanem etekintetben kidolgozott joggyakorlatunk van, amelynek betetőzője a 17. sz. jogegységi döntvény. Hangsúlyoznom kell, hogy az a néhány ellenvetés és észrevétel, amelyet a fentiekben előltártam, korántsem csökkenti a kiváló Szerző munkája iránti legteljesebb elismerésemet. Nem régiben nekem jutott az a szerencse is, hogy a Szerző Dologi jogát e helyen ismertessem (M. J. Sz. XI. évf. 186. 1.). Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, hanem csak annak kiemelésére szorítkozom, hogy a most megjelent kötet méltán sorakozik az eddig megjelentekhez. A kötet önmagában is igen nagy nyeresége magánjogi sisitematikus irodalmunknak, de különösen örvendetes annak a spáciumnak a rövidsége, amely a Dologi jog és az öröklési jog megjelenése között van. Az időköznek ez a rövidsége ugyanis alapos reménységet nyújt arra, hogy nem sok idő múlva egy igen jeles, oly részletes kidolgozású teljes magánjogunk lesz, aminő egy szerző tollából magyar nyelven eddig még nem jelent meg. Dr. Nizsalovszky Endre. Dr. Jenes Árpád: Vuchetich Mátyás. (Egy régi magyar büntetőjogász.) Angyal szeminárium kiadványai. 21. szám. 1932. A Magyar Tudományos Akadémiának 1932. évi június hó 20-án megtartott felolvasó ülésén a Szerző tanulmányát maga Angyal Pál professzor mutatta be. A Mester részéről a Tanítványnak szóló ez a legigazibb — s ezért legértékesebb — elismerés: a bírálatot tulajdonképpen feles-