Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A gazdatartozások fizetésének szabályozása

335 A rendeletnek ugyanez a gondolata az, amely megszünteti az ideiglenes gazdavédelem által okozott gazdasági természetű betegséget is. A védelemre szoruló gazdaadósok körének meghatározásával a gazdaadósságok problémájában nem érdekelt gazdák megszabadulnak az általános hitelképtelenség bélyegétől. Nem igaz tehát az, amit némely bíráló mond,1) hogy a rendelet a védett gazdák hitelképességét megszüntetvén, többet árt nekik, mint amennyit használ. Az a gazda, aki önmagát a rendezésre és segítségre szorulónak deklarálja, nyilván hitelképtelen, neki tehát ez már nem árthat, sőt egyenesen közérdék, hogy ilyen gazdák további eladósodása lehetetlen legyen. Ezzel szemben igenis országos érdekű feladat volt, hogy a földbirtokos osztály védelemre nem szoruló többségének hitelképességét legalább elvben helyreállítsuk, hogy az ideiglenes gazdavédelem által a hiteléleten ütött sebek lassú begyógyulása mértékében a gazdatársadalom ezen része újból visszanyerje a helyes gazdálkodásihoz szükséges hitelképességet. A második alapvető gondolata a rendeletnek az, hogy a védelemre és segítségre szoruló és azt kérő mezőgazda is tartozik egy bizonyos minimális mértékben kamatfizetést és tőketörlesztést teljesíteni. lA rendelet e kötelező minimumnak a mértékét 5. és 6. §§-aiban állapítja meg, nézetünk szerint a jelenlegi gazdasági és értékesítési viszonyokat helyesen mérlegelő, méltányos módon. Tekintet nélkül azonban arra, hogy a szolgáltatásoknak ez a minimális mértéke két év multán is ugyanaz lesz-e, mint ma, mert ez a rendelet kereteinek miként való betöltését jelenti, az kétségtelen, hogy a rendeletnek ez az intézkedése orvosolni fogja az ideiglenes gazdavédelem által okozott társadalmi hátrányokat, helyre fogja állítani az elvállalt kötelezettségek jogi és morális tiszteletbentartását. Az az adós, aki tartozásaira azt sem fizeti, amit mint minimumot a jelenlegi mezőgazdasági termelési és értékesítési viszonyokra való tekintettel a jogszabály helyesen megállapít, vagy nem akarja kötelezettségeit teljesíteni és a köz terhére ajándékot vár, vagy pedig feltehetőleg nem képes a tulajdonát képező földterületen kellőképen gazdálkodni. A harmadik alapvető gondolata a rendeletnek az, hogy az a földbirtokos, aki a védelmet igénybe veszi, a közre és hitelezőire áldozatot ró és ennekfolytán őt az országgal és hitelezőivel szemben gazdálkodásának módját illetőleg kötelezettségek terhelik. Ezt a gondolatot valósítja meg a rendelet azzal, hogy a védett birtokot minden esetben közfelügyelet és bizonyos esetekben (10. §.) hitelezői felügyelet alá helyezi. Ez a gondolat hivatott arra, hogy helyreállítsa a gazdaadós felelősségérzését gazdálkodása célszerűségére és helyességére nézve. 1) Polgár Lajos: Jogtudományi Közlöny 1933. 230. oldal.