Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Az egyfokú fellebbvitel

332 megismételhessék az első bíróság előtt előterjesztett, de ott elutasított bizonyítási kérelmieket; ha ezeket az indítványokat a fellebbviteli bíróság alaposaknak találja, az ítélet megsemmisítésével az alsófokú bíróságot szintén új eljárásra fogja utasítani. Véleményem szerint tehát egyfokú perorvoslat esetén csak akkor közelítjük meg az anyagi igazságot, ha a felülvizsgálatot nem korlátozzuk jogkérdásre, hanem a szóbeliség és közvetlenség nagy elvének csorbítatlan hagyása mellett ily tág körben adunk módot a felsőbíróságnak a tényállás revíziójára s a feleknek perorvoslatuk érvényesítésére. VI. A perorvoslatnak ily tág köre szükségessé teszi azt is, hogy a feleknek idő adassék perorvoslatuk megfontolására és bejelentésére, hiszen a kihirdetésnél jelen volt féltől meglehetős körültekintést kíván a perorvoslatnak mikénti megjelölése. Ki kell mondani tehát, hogy az elsőbirói ítélet kihirdetése után a feleknek 8 nap alatt lehet perorvoslatukat bejelenteni és indokolni, ha pedig a fél perorvoslatát az itélet hirdetésekor nyomban bejelentette, azt az említett határidő alatt módosíthatja s ezzel összefüggésben ki kell mondani azt is, hogy a perorvoslat helytelen vagy hiányos megjelölése nem szolgálhat alapul annak visszautasítására. A törvénynek intézkednie kell az iránt is, hogy amennyiben a fél jogi képviselő nélkül van jelen az itélet kihirdetésénél, a jegyzőkönyvbe azt is fel kell venni, mint oktatta ki az elnök a felet perorvoslati jogaira. A ténykérdésben való ily tágkörü felülvizsgálat és perorvoslat természetesen jelentékenyen szaporítaná a felsőbíróságnak, különösen a kir. Kúria munkaterhét. E résziben megtakarítást lehetne elérni azáltal, ha a kir. Kúria a végzések elleni felfolyamodásokat és az ítéletek ellen benyújtott, a törvényben kizárt perorvoslatok visszaút isítását, nem különben a biróküldési és kártalanítási ügyeket hármas, tanácsban intézné el, mert ezekben az ügyekben semmi sem indokolja az ötös tanácsok igénybevételét. Az előadottakból és az ügyfél egyenlőség elvéiből nézetem szerint az is folyik, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a vádlott it megbízott ügyvéd nem képviseli, a vádlottak képviseletét úgy a kir. ítélőtáblán, mint a kir. Kúrián közvédőnek kell ellátnia. Járásbirósági ügyekben, hol elsőfokon egyesbírák járnak el, a í'ellebbvitel tekintetében fenntartandónak vélem a kir. törvényszék mint fellebbviteli bíróság előtt jelenleg érvényben levő jogszabályokat; az egyfokú fellebbvitel folytán a törvényszék végső fokon döntene ez ügyekben, a törvénysértő itélet ellen csupán jogegységi perorvoslattal volna orvoslás kereshető. A végzések ellen természetesen szintén csak egyfokú felfolyamodásnak lehetne helye s a vizsgálóbírónak a vizsgálati fogságot vagy előzetes letartóztatást elrendelő vagy el nem rendelő, úgyszintén a vizsgálatot elrendelő vagy mellőző végzését is másod- és végső íokon a kir. ítélőtábla bírálja felül.