Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Öröklési jogi megállapítási per

20 elmarasztalás iránti kereset is csak megállapításra irányul s ez a megállapítási keresetek egyik alosztálya. Közte és más tevőleges megállapítási keresetek közti különbség csak mennyiségi, amennyiben a hozandó Ítélet több eljárásnak (végrehajtásnak is) szolgál alapjául, mini a többi megállapítási keresetek alapján hozandó Ítéletek. — Bacsó6) szerint az ítéletek mindhárom fajának (marasztaló, megállapító, jogállapotváltoztató) általános funkciója a megállapítás s e három fajta csak azok különös funkciója által különböztethető meg. A különös funkció az ítélet tartalmában található. — Tóth Károly a megállapítási Ítéletekről tanítja: „A megállapítási Ítéletek sajátságos természetéhez tartozik, hogy azokban további kényszereszközök alkalmazásának nincs helye, ezek meghozatván perfekt a jogérvényesítés. (Tóth: Polg. Törvénykezési Jog II. köt. 467. o.) Végül, ami speciálisan az öröklési pereket illeti: elfogadott s szerintem nem is kifogásolható szóhasználat az, amikor az igényeknek az érvényesítését említik. A magánjog ismeri az öröklési igényt.7) Ugy az elmélet, mint a gyakorlat ma már egységesen elfogadta azt, hogy az öröklési igény jövőbeni biztosítása, avagy érvényesítésének jövőbeni lehetővé tétele végett megállapítási per indítható.8, 9) Nyilvánvaló, hogy ezekre a megállapítási perekre is ugyanaz áll, mint amit az előbb a perekről általában mondottunk, azt t. i., hogy a marasztalási ítélet csak több hatósági eljárásnak képezi az alapját — a végrehajtásnak, — míg a megállapítási ítélet esetleg csak a későbbi elmarasztalásnak, vagy más hatósági eljárásnak, nevezetesen épen a mi esetünkben, az öröklési pereknél, a hagyaték átadásának. II. Az említett cikk két bírósági határozattal foglalkozik. a) A cikkíró úr a Kúria P. I. 6111/1927. sz. ítéletének indokolásában foglaltakat taglalva arra a megállapításra jut, miszerint a Kúria ott azt akarta kifejezni, hogy: „az öröklési (örökösödési) jog vagy jogviszony puszta megállapítására irányuló kereset nem a Pp. 130. §-ában szabályozott megállapítási kereset és az annak folytán megindult per nem megállapítási per." — A Kúria azonban ennél többet is mond, — amint az egyébként az említett cikknek a Magyar Jogi Szemle 209. oldalán közölt szövegéből is kitűnik. így a Kúria: „ . . . a 6) Bacsó i. m. 171., 175. o. 7) Raffay: Magyar magánjog kézikönyve III. kiad. II. k. 727. o.; Kolozsváry: Magyar magánjog tankönyve III. kiad. 739. o.; a Fodor Árminféle Magyar magánjog V. kötetéiben Szladits Károly dr.: 659. o. Langheineken: Anspruch u. Einrede, Leipzig 1903. 151., 156. o. 8) Baffay: i. om. 727. o. 1. jegyz.; Szladits: i. m. 660. o.; Holitscher: i. m. idézett helyén: „Az u. n. hagyatéki birtokos ellen indítható e „hereditatis petitio" mellett az általános szabályokból következik az örökösödési jognak tényleges jogsértés esetén kívül is csupán a megállapíthatásra indíttató „praejudioiális hereditatis petitio" megengedhetősége is." — Kovács M.: A polgári perrendtartás magyarázata II. kiad. 419. o.; Stein-Jonas: Die Zivilprozessordnung für das Deutsche Reioh 14. kiad. 1928 I. köt 671 „ 701. o. 9) A feltételekről most nem beszélünk.