Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Illetékesség haszonbérleti ügyben

315 iiiagyarázatút adja; emellett teljességre igényt tartó összeállítását is iiyujtja a törvény életbeléptétől számított közel háromesztendős, gazdag birói gyakorlatnak. De nem maradt el a szerző kimerítő tudományos kritikája sem, mellyel akár a törvényszöveg egyes intézkedéseit, akár a bírói jogmagyarázat megállapításait kiséri. E bírálat itt-ott éles, de általában megállapítható, hogy szerzőnk a törvény ellen irányult támadásokat nem teszi magáévá, a kifejlődött birói joggyakorlatot pedig többé-kevésbbé helyesli. Az egyszerűsítési törvény tervezetének közrebocsátásakor és megalkotásának időpontjában a jogi szaksajtóban és egyebütt szinte vehemens erővel indította meg a túlihajtott jogászi kritika — nem csekély részben politikai ízü — támadásait; egyesek egyenesen kétségbe vonták a törvény célszerű alkalmazhatóságának lehetőségét, míg mások attól nem az igazságszolgáltatás egyszerűsítésének, gyorsításának és olcsóbbá tételének üdvös hatását várták, hanem az alkotmányos értékű büntető perjogi elvek feláldozását, a polgárok jogállásának eltiprását és a vádhatóságok kíméletlen önkényét. Minden törvény értékét vagy értéktelenségét annak gyakorlati alkalmazása deríti ki; hogy a Te. mennyire célszerű és bevált reformokat hozott be, hogy a törvényhozót alaptalanul gyanúsítok által várt jogszolgáltatásbeli veszélyek — a magyar bíróságoknak az anyagi igazság iránti fanatizmusánál, de különösen a vádhatóságok megfontolt és mértékletes állásfoglalásánál fogva — mily csekély mértékben voltak észlelhetők: erre az előttünk fekvő mű kiváló bizonyságot nyújt. A törvény közel három éves nyugodt élet- és fejlődéstörténete meggyőz annak életrevalóságáról; szó sincs a Bp. alapvető elveinek könnyelmű feláldozásáról, a terheltek személyes szabadságkörének a jogrendet veszélyeztető csonkításáról, csupán feleslegesnek bizonyult és túlzottan kifejlesztett egyes jogintézményed, szervek és eljárásimódozatok okszerű egyszerűsítéséről, esetleg megszüntetéséről — anélkül, hogy mindez a büntető jogszolgáltatás menetének legcsekélyebb zavarait idézte volna elő. A tanulmány egyes részleteinek bírálata helyett meg kell elégedni legfőbb tudományos érdemének kiemelésével: sikerült a többéves joggyakorlat bemutatásával végérvényesen megcáfolnia a törvény túlzó bírálóinak alaptalannak bizonyult aggályait és kifogásait. A mű a Te. büntetőjogi fejezetének teljes kommentárát nyutja, — messze meghaladva a címben jelzett „észrevételek" szerény fogalmi körét. A komoly értékű füzet használhatóságát némileg csökkenti a tartalom-, tárgy- és szakaszmutató hiánya, valamint az itt-ott kifogásolható nyomdatechnikai kiállítás. Dr. Rácz György. Dr. Czakó István: A trianoni „békekötés" felelőssége. Budapest, 1933. Dávid Hunter Millef, a washingtoni Ikülügyí hivatal osztályfőnöke ,,My Diary at the Conference of Paris with Documents" címen közreadta a békeszerződések megkötését előkészítő tárgyalásokról gyorsírói