Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Illetékesség haszonbérleti ügyben

312 körülményeiből nyilvánvaló, hogy ia felek #szándéka már a szerződé® megkötésekor sem irányult az áru tényleges szolgáltatására, illetőleg átvételére és így az ügyletnek „a nyerészkedésen felül biztosítási, vagy egyéb megengedett gazdasági célja nem volt". A most ismertetett törvényszakasz harmadik bekezdése értelmében viszont nem szükséges az sem, hogy az előbb említett szándék mindkét szerződő félnél fennforgott légyen: elegendő, ha ez csak az egyik félnél volt meg, viszont a másik ifél ezt a szándékot az ügyletkötésnél ismerte, vagy rendes gondosság mellett felismerhette volna. A teljesség kedvéért még arra is reá kell mutatnunk, hogy a kevésbé ismert kisegítő jogszabályok közül hasonló elvek alapján határozza meg a tagjaival szemben fegyelmi úton is üldözendő „spekulatív tőzsdei ügyletek" fogalmát a Budapesti Áru- és Értéktőzsde alapszabályainak 15. §-a is, amely alapszabályok a kereskedelmi miniszter 30.584/1933. K. M. VIII. számú rendeletével hagyattak jóvá. -s. -r. * Az ügyvédség részéről az utóbbi időben ugyancsak sok szemrehányás, sőt támadás érte az igazságügyminisztert amiatt, hogy az ügyvédség nehéz sorsa iránt nem viseltetik elég megértéssel és célravezető intézkedésekkel nem siet megmentésére. Annak vizsgálatába^ hogy ezek a szemrehányások jogosak-e vagy nem, ne bocsátkozzunk most, amikor az igazságügyminiszter a zugirászatról szóló törvényjavaslatának benyújtásával élő tanújelét adta a segítésakarásnak. Azt hiszem, hogy az ügyvédi kar erészbeni kívánalmait ez a ja- . vaslat nagyban és egészben ki fogja elégíteni. A jelennel szemben a szigorítás első sorban abban nyilvánul, hogy a zugirászatot vétséggé nyilvánítja s ehhez képest a büntetést emeli (három, minősített esetekben hat hónapig terjedhető fogház). De szigorítás van a tényálladék kiterjesztésében is és pedig két irányban: az, üzletszerűséget kiemeli a javaslat belőle, viszont a képviselet és beadványszerkesztés tilalmán kívül felveszi az okiratszerkesztés tilalmát is. Az indokolásból az a jóindulatú szándék tűnik ki, hogy az ügyvédi foglalkozás egész területét meg kivánja védeni a Ibetolakodók ellen. Az ajánlkozást — miként a jelenlegi jogszabály is — természetesen szintén tiltja. Ám — különösen a legutóbbi időben szerzett tapasztalatok nyomán — megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi szabályozás is (Élt. 16. §-a) ebben a részben szintén hiányos, különösen a sajtóban megjelenő hirdetések reklamirozása szempontjából. A javaslat szövegezése szerint t. i. az „erre" ajánlkozás a büntetendő cselekmény. Mire ajánlkozás? „Díjért vagy bármi ellenszolgáltatásért" képviseletre stb. Az egészen bizonyos, hogy a zugirászok, ha a sajtóban reklamirozzák magukat, óvakodni fognak attól, hogy díjszabásukat is feltüntessék. De a tiltó szabályozásnak ez a hiányossága leginkább abból tűnik ki, hogy az ügyvédet — nagyon helyesen — az ilyen reklamirozástót fegyelmi szabályai tiltják el, a zugirászt pedig mi tiltja? Annak szabad.