Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Öröklési jogi megállapítási per

19 igény érvényesítésére irányuló kereset... ha az csak megállapítást céloz is. .kétségtelenül önellentmondást foglal magában. T. i. a csak megállapítást oélzó kereset nem irányulhat egyszersmind érvé nyesitésre is. Az érvényesítés és a megállapítás fogalmának ilyen módon való szembeállítását elméleti szempontból nem tartom indokoltnak s a birói határozat e részében önellentmondást nem látok. Bármennyire eltérőek legyenek is a vélemények a per-intézmény lényege s célja tekintetében, azt mégis általánosan elfogadottnak tekinthetjük, hogy a pernek mint jogintézménynek rendeltetése az, hogy a jogok érvényesítésének eszközéül szolgáljon.1) Ha ezt, t. i. a jogérvényesítést, a per távolabbi és így nem közvetlen céljának tekintjük is, az mégsem von le annak a megállapításnak a helyességéből semmit, hogy ott is, ahol pusztán jogvédelemről lehet szó, ez a jogvédelmi funkció nem választható el elvileg a jogérvényesítéstől! Hiszen maga a perjog ad a jogsértés vagy veszélyeztetés esetére jogvédelmi igényt, amelyet keresettel érvényesíthetünk. Tehát a jog a perben még határozottabban, mondhatnók rendeltetésszerübben, törekszik az érvényesülésre, mint a perenkívüli életviszonyokban. A jogérvényesítést, mint a perintézmény általános, távolabbi célját a perjogászok nagyrésze elfogadja.2) Ha pedig külön a megállapítási pert tekintjük és azt mint speciális jogvédelmi eszközt fogjuk fel, amelynek célja, hogy a felek közt egy jövő elmarasztalás iránti pernek a kimenetelét már eleve biztosítsa,3) még akkor sem mondhatjuk, hogy a megállapítási per a perintézménytől teljesen eltérő alaptermészetü jogintézmény volna, amely a jogérvényesítéstől különvált és azzal jogi természeténél fogva össze nem egyeztethető.4) A cikkíró úr szerint: „A jog (igény) érvényesítésére irányuló kereseti kérelem a jog (igény) puszta létének megállapításán kívül a kötelezettnek megmozdítását, valamire ... való kényszerítését ... a jognak . . . realizálását kéri". — Nyilvánvaló, hogy az u. n. marasztalási keresetekről van itt szó. Ezekről Magyary azt tanítja,5) hogy az *) Plósz Sándor: A keresetjogról, összegyűjtött dolgozatok. Budapest. 1927. Tud. Akad. kiad. 26. o. 2) Csak néhányra utalunk. Magyary: Magyar polg. perjog. II. kiad. 1—2. o., 360. o., Alaptanok 162., 166. o.; Wetzel: System des ordentlichan Civilprozesses 1861. 1. o.; Cawstcin: Civilprozessrecht, Berlin 1885. 13. o.; Kisch: Beitrage zur Urteilslehre, Leipzig 1903. 2. o.; Pagenstecher: Zur Lehre von der materiellen Rechtskraft, Berlin 1905. 20. o.; Sauer: Grundlagen des Prozessrechts II. kiad., Stuttgart 1929. 42., 45., 240. o. 3) Magyary Alaptanok 160. o., Bacsó Jenő dr.: A jogvédelem előfeltételei a poig. perben, Mármarossziget 1910. 219. o. 4) Jogi természetét tekintve a megállapítási kereset semmiben sem különbözik a többi kérelmektől. Magyary: Alaptanok 165. o.; Rosenberg: Lethrbuch des deutsch. Civilprozessrechts II. kiad. Berlin 1929. 242. o. 5) Magy. polg. perjog. 363. o. U. így: „Mindkét formájában az örökösödési kereset mindég az örökösödési jog elismerésére irányul." Holiticher: Az örökösödési per és az itélet legitimáló hatása. Jogállam 1906. 207. o.