Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Még egy-néhány szó a biztosítót terhelő felszólításról

17 átható szellemmel Dávid biró úrnak az az eljárása, amely bevallottan a törvény céljának figyelmen (kívül hagyásával igyekszik a felmerült kérdést megnyugtató módon megoldani. Azt azonban tudom és állítom, hogy a biró úr álláspontja katedrái példája annak, hová vezet az oly értelmezés, amely a törvény egy kiszakított rendelkezésének nyelvtani értelmét fölébe helyezi a törvényhozó szándékának s a helyett, hogy a törvény minden egyes rendelkezését a törvényt átható célkitűzés szolgálatában magyarázná, megfordítja a dolgot: a törvényi célt nyomorítja bele egyetlen rendelkezés grammatikájába. A magyar Kúria Ítélkezésének emelkedettségét mindenkor épen annak a klasszikus római jogi tételnek érvényre juttatása jellemezte, amely szerint: soire leges non id est verba earum tenere, sed vim ac potestatem. Ebből pedig az következnék, hogy a mindenki előtt hozzáférhető, világosan kinyilvánított törvényhozói célnak ismeretében a birói gyakorlatnak még abban az esetben is meg lehetne, sőt kellene is találnia az utat-módot arra, hogy a díjfizetés elmulasztásával kapcsolatban az életbiztosítást kötő felet is részeltesse abban a kíméletben, amelyet utóbbi a Rt. értelmében élvezett s amelyet a novella a kár ellen biztosítottnak maga is megad, — ha maga a törvény erre semmi támpontot nem nyújtania. De épen ez az, amiről szó sem lehet. Persze, ha valaiki izoláltan, a törvény céljától ós többi rendelkezéseitől elvonatkoztatva teszi vizsgálat tárgyává a biró úr fejtegetéseinek középpontjába állított azt a rendelkezését a novellának, amely szerint a folytatólagos életbiztosítása díjakat birói úton nem lehet érvényesíteni, csakugyan nem fog más eredményre juthatni, mint amire a tisztelt bíráló úr ás eljutott, nevezetesen, hogy a díjfizetés elmulasztásának ténye ipso jure, tehát automatikusan maga után vonja a szerződés hatályának megszűnését. Ha azonban valaki túlemelkedik az említett rendelkezés grammatikai értelmén s tekintetbe veszi annak a törvény rendszerében elfoglalt jelentőségét s a törvény többi rendelkezéseivel való /összefüggését ás, vagyis, ha épen >a törvény céljából és rációjából indul ki, mint ezt Dávid biró úr megállapítása szerint is csekélységem tette, akkor meg kell látnia azt, hogy a felmondás szükségességének az életbiztosítás körében is a törvényben kifejezésre jutott — fentebb már érintett — elvi fenntartása mellett a díjfizetés elmulasztásának ténye ikorántsem lehet az az időbeli határ, amelyben a törvény szabta volna meg a szerződés minimális tartalmát — miként ezt Dávid kúriai biró úr véli. Ellenkezően: a megszűnéshez a díjfizetésen íkívül más is, nevezetesen felmondás lévén szükséges a törvény szerint, ilyennek hiányában a biztosító egymagában a díjfizetés elmulasztásának ténye okából nem tekintheti a szerződést megszűntnek, hanem köteles felszólítást intézni a félhez annak a tisztázása érdekében, mi volt az oka a mulasztásnak. Csak ha a felszólításban kitűzött határidő is eredménytelenül telt el, záródik le a törvény értelmében a biztosítási jogviszonynak élettar tama s nyílik meg a joga a biztosítónak az esetleges kötbérre.