Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Még egy-néhány szó a biztosítót terhelő felszólításról

16 zésből kell meríteni, illetőleg levezetni, hanem ellenkezőleg: ennek a kivételes rendelkezésnek kell olyan értelmet adni, hogy az eredmény korrespondeáljon a törvény által elfogadott alapgondolatot valóban kifejezésre juttató egyéb rendelkezésekkel. Hogy a törvény célja és alapelgondolása valóban a jogbizonytalanságnak az általános magánjogi elvek lehető érvényrejuttatása útján történő megszüntetése volt-e, vagy nem: az efölött való vitatkozást teljesen feleslegessé teszi a törvény javaslatának miniszteri indokolása, amely mindenki előtt, aki eleve nem kiván elzárkózni az itt elmondottak értékelése elől, valóban „kétségfelenné" teszi a törvény igazi intencióját. Most már: az életbiztosítás körében a törvény alapelgondolását s ennélfogva a magánjogi elveket vitátlanul kifejezésre juttató szabályt a törvénynek nem a 9., hanem a 10. szakasza inkorporálja, amelyből kitűnik, hogy elvileg az életbiztosítási szerződést sem szüntetheti meg a biztosított a díjfizetés egyszerű elmulasztásával, hanem evégett itt is felmondásra van szükség. Ebből pedig logikai kényszerűséggel folyik az, hogy a díjfizetésnek a lejárat napján bekövetkezett elmulasztása önmagában — vagyis előzetes 'felmondás hiányában — nem nyújthat alapot a biztosító részén sem annak a feltevésére, mintha a szerződés a lejárat napján már megszűnt volna. És ezzel eljutottunk az első helyen említett ahhoz az okhoz, amelyből kiindulva Dávid biró úr a szóbanlevő vitás kérdés megitélésében — ellentétben csekélységemmel — nem képes a törvény „célzatát" irányadóul elfogadni. Azt ugyan maga is koncedálni kénytelen, hogy abban az esetben, ha a törvény „egyedül" az életbiztosítási szerződés megszüntetésének materiáját szabályozta volna, akkor „természetesen" őszerinte sem lehetne a törvényben foglalt szabályok értelmezését mással, mint a törvényértelmezés tengelyébe általam beállított céllal, a jogbizonytalanság megszüntetésévei kezdeni. De mert a törvény bár csak közvetve, t. i. a szerződés megszűnésével kapcsolatban, a díjak birói érvényesíthetőségének szabályozása útján, az életbiztosítási szerződésnek „minimális törvényes tartalmát" is megszabja (a díjfizetés és a kockázatviselés szempontjából), — nyomban félre kell tenni, mint törvénymagyarázati instrumentumot a törvényi „célzatot", amelyet pedig pár sorral fentebb a cikkíró úr is az értelmezés „természetes" alapjának tartott és szorítkozni kell a törvény betűszerinti szövegére, így jut el a kúriai biró úr a törvény 9. szakaszának első bekezdéséhez, mint olyanhoz, amelyet ő — úgylátszik — a törvény lényegének tart s e centrálisnak hitt rendelkezés betűszerinti és épen ezért a törvény szabályozásának egészét, tehát valamennyi más rendelkezését is figyelmenkívül hagyó interpretálásával próbálja megokolni azt az álláspontját, hogy a 'külön nem ikötelezett díj tekintetében felszólításra nincs szükség. Bármennyire is igyekszem, nem vagyok iképes a tisztelt bíráló úr gondolatkörébe beleilleszkedni s afelől is kétségem van, vájjon összhangban van-e a Kúria jogalkalmazó tevékenységét mindenkor