Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A biztosító felhívási kötelezettségéről

13 és ez a törvény nomenklatúra visszahat a 9. §. második bekezdésének abbeli intézkedésére, hogy a biztosító bírságot köthet ki arra az esetre, ha a biztosított megelőző felmondás nélkül szünteti meg a díjfizetést. Ennek a megszüntetésnek a módját részletesen a 10. §. harmadik bekezdése tárgyalja és így azt mondja a törvényhozó a fenti intézkedésével, hogy arra az esetre köthető ki a bírság, ha a biztosított a szerződést nem kifejezetten mondotta fel, hanem avval a ténykedésével, viselkedésével, hogy felhívás ellenére nem fizeti meg a díjat. És így elesnek mindazok a következtetések, amelyeket Dr Dávid úr a 9. §. második bekezdésének szószerinti szövegéhez fűz. IX. Ennek a bírságnak kiköthetése fontos azok elhallgattatására, akik a felhívást és a felhívási időben való kockázatviselést a biztosítók túlságos megterhelésének vélik. A felhívás költségének és a harmincnapi kockázat viselésnek ellenértékéül a negyedévi díj dl rendelkezésére a biztosítónak ós ezzel ő jól meg van fizetve. Dr. Dávid úr felveti a kérdést, hogy ez nem kötbér-e a teljesítés elmaradása miatt? Nem az, hiszen a biztosított törvényes jogával él, amikor nem íizet és kötbér csak törvény vagy szerződés alapján igényelhető, erre pedig sem a törvény, sem a szerződés nem irányult. De nem fontos a minősítés, mert ha a bírság kötbérnek minősülne, úgy rendeltetése kettős volna: büntetése a biztosítottnak amiatt, hogy kellően fel neia mondott és egyúttal kártalanítása a biztosítónak azért, hogy írt felszólító levelet és viselt harminc napon át kockázatot. X. „A kifejezett törvényhozói akarat az, hogy a biztosító felszólítására (figj'elmeztetésére) nincsen szükség és az ellenkező álláspont egyszerűen a képzelet szülötte", mondja Dr. Dávid úr. i Nekem pedig az a hitem, hogy erősebb fantázia kell ahhoz az állításhoz, hogy a 10. §. harmadik bekezdéséből megkövetelt utólagos határidőkitüzés ellenére ezt a kitűzést a törvény meg nem követeli, mint ahhoz a kétségtelenül igaznak látszó állításhoz, hogy igenis megköveteli. XI. Ahhoz, hogy a törvényt jól magyarázzuk, kell, hogy szorgosan mérlegeljük annak célzatát és keletkezési történetét is. A kereskedelmi törvény megadta a biztosítottnak a harminc napi kim életi időt és senki se célozta annak elvételét, a biztosítottnak ettől való megfosztását. Egy hang sem emelkedett e mellett. Mi, akik a biztosítási szaktanácsban a törvényjavaslatot megtárgyaltuk, és Dr. Tury Sándor Kornél a törvényjavaslat megszerkesztője, aki e tárgyalásokban résztvett: mindannyian azt a meggyőződést tápláltuk, és azt akartuk, hogy az automatikus megszűnés helyébe a biztosított felmondási joga lépjen, amellyel ha kellően nem élne, a biztosítónak fel kell őt a fizetésre hívni és csak ennek a sikertelensége eredményezi a biztosítási szerződés megszűnését. A törvényjavaslat indokai ugyanerre a felfogásra utalnak. Ily körülmények között csak a feltétlen bizonyosság nyújtotta kényszerhelyzetben szabad a bírónak más eredményre jutnia. Szabad azt' deklarálnia, hogy megszünl a biztosítás, mihelyt a díj be nem