Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Még egy-néhány szó a biztosítót terhelő felszólításról

14 folyt, noha a biztosító felhívása elmaradt. Ily feltétlen bizonyossága, ily kényszerhelyzete a bíróságnak nem volt és mégiis ezt olvasta ki a töírvényből. Minthogy ez a törvénymagyarázat megokolatian kegyetlenségre visz a biztosítottakkal szemben és minthogy alig van arra kilátás Dr. Dávid úr nyilatkozatai után, aki a Kúria VII. tanácsának méltán elismert érdemes tagja, ennélfogva Tury tanár úréval megegyezően az én nézetem szeriint is a kérdés eldöntését minél előbb a jogegységi tanács elé kellene vinni. A törvény avval a kifejezett célzattal készült, hogy a kárbiztosított ne ugorhasson ki kénye-kedve szerint a szerződésből, az ő ebbeli helyzetét meg akarta szigorítani. Az életbiztosítási szerződés biztosítottját senki sem akarta súlyosabb helyzetbe juttatni, mint amelyben volt a kereskedelmi törvény uralma alatt. Senki sem akarta azt, senki sem gondolt arra, hogy a kimóleti napok elvesztése után az az állapot következzen be, hogy a dí jneiníizetós nyomban megszüntesse a biztosítást. A törvényhozó ezt nem célozta, az indokok kifejezetten az ellenkezőt mondják. A törvényt úgy kell magyarázni és alkalmazni, hogy megfeleljen a törvényhozó akaratának és móltányos legyen. Az osztrák, német, svájci stb. törvények: mind kimondják, hogy a szerződés csak akkor szűnik meg, ha a biztosított felhívás ellenére nem fizet. Miért éppen ebben a kérdésben áhítozik birói gyakorlatúink az úttörő szerepére? Ép most olvasom Kuncz Ödön cikkében •— Kereskedelmi Jog decemberi száma, — hogy az igazi jogász az, aki dacára a Lex scriptának igazságot tud szolgáltatni. Alkalmazzuk ezt a helyes és szép mondást a mi esetünkre. Seníki sem állítja, hogy a bdrói gyakorlat álláspontja az igazságot szolgálja. Csak azt mondják, hogy a lex latából ezt lehet kiolvasni. Ha így fs volna, akkor is a lex lata ellenére igazságot kellene szolgáltatni és igazságnak csak az anyagi igazságot lehet elismerni. MÉG EGY NÉHÁNY SZÓ A BIZTOSÍTÓT TERHELŐ FELSZÓLÍTÁSRÓL. Irta: Dr. Túry Sándor Kornél. Dr. Dávid István kúriai biró úr e lap 1932. évi 10. számában közölt cikkének elolvasásához azzal a várakozással kezdettem hozzá, hogy abból tüzetes tájékoztatást kapok ama érveket illetően, amelyek a kir. Kúriát az általam kritika tárgyává tett közismert állásfoglalásában vezették. Sajnos e várakozásom nem ment teljesedésbe, mert annak a megállapításán felül, hogy én a törvénybe abban semmi támpontot nem találó, merőben „elméleti levezetésekkei meg: alapozott, egyéni elgondolást" viszek bele, amely „egyszerűen a képzelet szülötte" s ehhez hasonló egyéb ^smbjectiv" megjegyzéseken kívül — vajmi kevés érvet találok a kúriai álláspont alátámasztá-