Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A biztosító felhívási kötelezettségéről

10 pot pedig a törvény szerint — 10. §. utolsó bekezdése — addig be nem áll, amíg a biztosító a biztosítottnak a díjfizetésre utólagoshatáridőt Iki nem tűzött. Itt van a kúriai álláspontnak a gyengéje és ezzel az meg is dől és teljesen tarthatatlanná válik. Mind a többi mellette és ellene felhozott ok mellékes és a lényeget nem befolyásolja. III. A 10. §. első bekezdése szerint a biztosított az életbiztosítási szerződést felmondással szüntetheti meg, — a harmadik bekezdés szerint a szerződóst felmondottnak kell tekinteni, ha a díjat a kitűzött utólagos határidő elteltéig meg nem fizeti. Ebben az utóbbi esetben tehát megszűnik a szerződés felmondás nélkül, mert hiszen a most említett vélelmet éppen az teszi szükségessé, hogy a biztosított a törvény előírta módon a felmondás jogával nem ólt ós ebbeli ikötelezettségét nem teljesítette. Erre céloz a 9. §. második bekezdése avval az intézkedésével, hogy a biztosító szerződési bírságot köthet ki arra az esetre, ha a biztosított megelőző felmondás mélkül szünteti meg a díjfizetést. Dr. Dávid úr azt mondja, hogy eltérően a (kárbiztosítótól az életbiztosításnál a díjfizetés megszüntetése a biztosítottnak megelőző felmondása nélkül is történhet. Ez csak korlátozóit értelemben igaz, mert a díjfizetés megszüntetése révén az életbiztosítási szerződést csak a biztosítottnak felmondása szüntetheti meg, amely felmondás vagy tényleges vagy a törvény által vélelmezett lehet. IV. Dr. Dávid úr azt állítja, hogy díjfizetésre szóló kötelezettség nélkül a biztosítónak kockázatviselése el sem képzelhető. Ez is csak korlátozottan igaz, mert a kereskedelmi törvény fentidézett és hatályon kívül helyezett szakaszai értelmében a biztosító a kiméleti 30 nap alatt és erőhatalom fennforgása esetében hosszabb időn át is viselte a kockázatot anélkül, hogy a biztosítási díjakat követelhette volna, — és az új törvény 10. §-a értelmében is visel kockázatot az általa kitűzött utólagos határidő alatt anélkül, hogy erre az időre díjat igényelhetne. V. Dr. Dávid úr azt állítja, bogy „a törvény a 9. §-ban megjelölt részben a biztosítási szerződés ikötelező tartalmát megállapította, a továbbiakban pedig minden marad a régiben," — és ezt a tételt cikkében gyakran megismétli, mintegy sarkalatos és bizonyos kétséget nem tűrő, alaptételt. Nem értem azonban, hogyan mondható a 9. §-ról, hogy megállapította a biztosítási szerződés kötelező tartalmát. Ez a törvényszakasz csak azt mondja, hogy mely díjakat követelhet a biztosító, hogy bírságot köthet ki és utal bizonyos vonatkozásokban a 4., 5.,. 6., 7. §-ok rendelkezéseire. Ezzel azonban a szerződés tartalma, sem annak kötelező tartalma, ki nem merül és a 9. §-nak ismertetett tartalmából jogos következtetés egyáltalán nem vonható arra, hogy a 10. §. harmadik bekezdésében előírt felhívás elmaradhatna, — vagy hogy azt lehetne belőle következtetni, amit Dr. Dávid úr következtet. Szerinte ugyanis ,,a