Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A biztosító felhívási kötelezettségéről

9 II. A kereskedelmi törvénynek érvényben maradt 469. §-ának 5. pontja és 500 §-ia értelmében a biztosítási kötvénynek tartalmaznia kell a biztosítás kezdését és végét. Az életbiztosítási kötvény tehát -— egy példát véve alapul — úgy szól, hogy a biztosítás kezdődik 1920. évi május 1-én és végződik 1940. évi imájus 1-én. Létezik tehát egy biztosítási szerződés, melyben írásban is határozottan meg van ^állapítva, hogy határozott ideig tart, vagyis 1940. évi május l-ig. Megszünhet-e ez a szerződés 1940. május 1-je előtt és hogyan? Megszűnhet előbb. A biztosító meg nem szüntetheti, csak a biztosított. A kereskedelmi törvény szerint megszűnt előbb, ha a biztosított nem fizetett az esedékesség után 30 nap alatt. Az új törvény szerint a biztosított felmondhatja az első biztosítási esztendő után és ha nem mondott fel, úgy felmondottnak kell tekinteni, ha a fizetés a biztosítótól kitűzött utólagos batáridő elteltéig meg nem történt. A törvényi automatikus megszűnés helyébe tehát a biztosítottnak felmondási joga jutott, mely felmondás megtörténtét az új törvény vélelmezi,, ha a biztosított felhívás — illetve utólagos határidő kitűzése ellenére—-nem fizet. A nemfizetésnek tehát szándékosnak, a biztosított által akartnak és célzottnak kell lennie, hogy eredményezze a felmondásnak megtörténtét és ezzel a biztosítási szerződés megszűntét. Amíg ily szándékos és akart nemfizetés meg nem történt, addig a biztosítási szerződés fennáll és a biztosító viseli a kockázatot. Az automatikus megszűnési mód helyébe jutott tehát a biztosítottnak a joga a felmondásira, ós ha ő a felmondást, tehát a megszűnést, célozza, úgy helyébe jut az ő kötelezettsége a felmondásra, mely felmondás megtörténtnek tekintendő, ha ő felhívás ellenére az esedékes díjat meg nem fizette. Ez a struktúra megóvja a biztosított érdekét, mert módot nyújt neki arra, hogy a szerződést megszüntetheti, — és megóvja a biztosító érdekét is azzal, hogy a felmondást és megszűnést kikényszerítheti abban az esetben, ha a biztosított a díjat meg nem fizeti. Ebbe a struktúrába bele nem keverhető és ezt nem befolyásolhatja az a tény, hogy a biztosító csak az életbiztosítási első díjat peresítheti, a másodikat stb. pedig bíróilag nem érvényesítheti. Mert a perelhetés, a bírói úton való érvényesíthetés, a biztosítónak az egyik érdeke. A másik érdéke az, hogy megszüntethesse a szerződést és ezzel a kockázatát abban az esetben, ha a biztosított díjat nem fizet. Ezt pedig csak azon a módon érheti el, ha biztosítottját a fizetésre felhívja. A kárbiztosításnál a felhívás két célt szolgál — a biztosító választása szerint — a díjfizetés követelhetését és az elállhatást. Az életbiztosításnál pedig csaik az utóbbit: elállhatást, a biztosítás megszűnését. Bíróságaink gyakorlata azt mondja, hogy képtelenség az életbiztosítót oly díj fizetésének felhívására kötelezni, amelyet nem érvényesíthet. A kifejtettek szerint ez a felfogás helytelen, mert a felhívás Itt nem az érvényesíthetést célozza, hanem a szerződés megszűntének beállhatását, a viselt kockázatnak megszüntethetését. Ez az álla-