Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A biztosító felhívási kötelezettségéről

8 A BIZTOSÍTÓ FELHÍVÁSI KÖTELEZETTSÉGÉRŐL. Irta: Dr. Gold Simon budapesti ügyvéd. I. A K. T. 505. §-ának 3. pontja szerint az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt, le nem fizettetik. Az 1927. évi X. t.-c. 12. §-a hatályon kívül helyezte e rendelkezést és ezzel megszüntette ezt a 30 napi kiméleti időt. Mi jött a helyébe? Az 1927. évi X. t.-c. 9., 10. §-ainak az az intézkedése, hogy a biztosított a szerződést bármikor felmondhatja és a szerződést felmondottnak kell tekinteni, ha a biztosított a díjat a biztosítótól kitűzött határidő (5. §. 1. bekezdése) elteltéig meg nem fizeti. A zárójelbe foglaltak utalnak arra a felhivási kötelezettségre, mely a biztosítót a kárbiztosítási második stb. díjakra vonatkozóan terheli. Ebből folyóan a törvény azt tartalmazza, hogy a nemfizetés csak akkor tekinthető felmondásnak, ha a biztosított felhívás ellenére nem fizet, — vagyis a kiméleti idő helyébe a biztosítónak felhivási kötelezettsége jutott. Abból, ami ilyen világosnak látszik, igen nehéz és sokat vitatott kérdés vált a következők folytán: A fentidézett törvény 9. §-a megállapítja, hogy az életbiztosítási második sbb. díjakat birói úton érvén3resíteni nem lehet, kivéve azokat, melyeknek fizetésére a biztosított a mindenkori esedékességekre külön-külön írásban kötelezte magát. A Kúria ezzel szemben a törvényt következetesen olykép magyarázza, hogy életbiztosítási szerződéseknél csak az első díj, valamint a mindenkori esedékességekre külön írásban kötelezett díj tekintetébein terheli a biztosítót az a kötelezettség, hogy a biztosítottat a díj fizetésére felhívja, viszont a folytatólagos időszaki díjak fizetésérc a biztosítottat felhívni nem köteles, mert nem volna észszerű a biztosítottat oly díj fizetésére /elhívni, amelynek birói úton való behajtására a felhivónak nincsen joga. A Kúriának és a budapesti kir. ítélőtáblának ezt az egyező következetes gyakorlatát mindenki támadta: dr. Friedmann Simon, Sándorfy Kamill, Újhelyi József, dr. Gróh István és a Magyar Jogi Szemle f. évi novemberi számában dr. Tury Sándor Kornél, a törvényjavaslatnak megszerkesztője, — utalva dr. Kutasi Elemér kommentárjára is. A Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályában dr. Külley Rhorer Viktor Ítélőtáblai tanácselnök, mint előadó, szintén a birói gyakorlat ellen foglalt állást és felszólalásaikban dr. Beck Salamon, dr. Hevesi Illés, dr. Gróh István és e sorok irója szintén az előadó álláspontja mellett nyilatkoztak. Ezen alkalommal, tudtommal első ízben, jelentkeztek a birói gyakorlat pártolói dr. Dávid István kúriai biró és dr. Barta Jenő ügyvéd urak személyében és dr. Dávid István biró úr e lap decemberi számában bőven kifejtette álláspontját.