Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Adatok a büntettesek jellemcsoportjainak megállapításához

79 legye olyan nagyobb tanulmányoknak a leközlését, amelyek terjedelmüknél vagy tárgyuknál fogva a ma élő jogi szaklapokban nem helyezhetők el. Ilyen tanulmányok közlésére azonban csupán akkor kerülhet sor, ha a Jogászegyletben elhangzott előadások közlése után a folyóiratban még hely mutatkozni fog. A folyóirat létesítésével rendszeresíteni óbajlja egyúttal a Jogászegylet a közlésre alkalmas előadások gondos kiválogatását is. Mindebből látható, hogy az új folyóirat semmiképen sem fog a meglévő jogi szaklapoknak versenyt támasztani, sőt ellenkezőleg, azt a lehetőségét fogja nyújtani, hogy az egyes jogi szaklapokhoz beérkező és ott el nem helyezhető, nagyobb terjedelmű elméleti tanulmányokat az illető jogi szaklap ennek a folyóiratnak adja át. A választmány szerkesztőbizottságot küldött ki, melynek tagjaiul dr. Schuster Rudolfot a szabadalmi felsőbíróság nyug. elnökét, dr. MendeIfrnyi László ikir. kúriai birót és dr. Nagy Dezső Bálint ügyvédet kérte fe!, utóbbit egyszersmind megbízta a szerkesztői teendők ellátásával. A Magyar Jogászegylet tagjai a folyóiratot tagsági járulékképen fogják kapni. ' ELŐADÁSOK. Dr. Finkey Ferenc, kir. kúriai tanácselnök, tiszt, egyetemi tanár felolvasása a M. Tud. Akadémia II. osztályában: Adatok a bűntettesek jellemcsoportjainak megállapításához. A világháború kitörése előtti évtizedeikben szinte divat volt a büntetőjog válságáról, az egész büntetőjog gyökeres átalakításáról beszélni és írni. Ez a forrongás a büntetőjogi vezéreszmék körül érthető, mert épen a XIX. század végén kezd elhalványulni az individuaiisztiikus világnézet s helyette uralomra jut a társadalmi solídaritás eszméje, az elmaradt társadalmi osztályok felkarolásának sociális életszemllélete. Ez az új világfelfogás és életszemlélet teszi érthetővé a büntetőjogi reformtörekvéseket, melyek abban csúcsosodnak ki, hogy nem elég a bűncselekményeket osztályozni s a bűntetteseket az elkövetett bűncselekmén}'' tárgyi súlya alapján büntetni, hanem a bűnelkövető egyéneket azok egész egyénisége, testi, szellemi és erkölcsi habitusa szerint szintén megfelelően osztályozni, jellemcsoportokba kell összefoglalni, hogy veilük szemben a társadalmat hatályosabban, egyben helyesebben, emberiesebben és célszerűbben védhessük. így került előtérbe különösen a világháború után a bűntettes-jellemcsoportok megállapításának a problémája, melynek elméleti megalapozását a legújabban óriási mértékben megindult modern lélektani kutatások, a charaikteroloigia és az alkatpsychologia újabb és újabb vizsgálódásai adják. Előadó azonban szükségesnek látja, hogy a túlságosan elvont charakterologiai osztályozások, az ideális typusok keresése helyett a büntetőjog tudománya a gyakorlati életet, a birói gyakorlatot is vegye figyelembe é* a büntető igazságszolgáltatásban is használható jellemcsoportosítást nyújtson. Ismerteti azért a háború előtti, majd az alatti és azutáni kriminalitás kórképét, a bűnelkövetőknek különböző csoportjait, typikus alakjait, valamint a legújabb törvényhozási reformokat, ame'iyeket az európai és az