Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3. szám - A részvényesnek u. n. kérdezési joga

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó II kivételével. Egyes szám ára a nielléklapokkal 2-40 P. SZerkeSZt6SfoBnUSSf' AutKa53á8-83yÍ-UtCa 9" | 6 Szám ^ ™ első ^ *3. szám. Budapest, 1932. március hó. XIII. évfolyam. A RÉSZVÉNYESNEK U. N. KÉRDEZÉSI JOGA. Ez alatt a cím alatt megjelent Dr. Schuster Rudolf tollából egy cikk, amelyet a Magy. Jogi Szemle a f. é. januári füzetében közölt. Ugyanerről a kérdésről szól Dr. Sichermann Bernátnak a magy. jogászegylet részvényjogi bizottságában elhangzott felszólalása, amelyet szíves volt rendelkezésünkre bocsátani. Ezt a felszólalást nem csak annál az elvnél fogva „audeatur et altéra pars", hanem az illusztris felszólaló személyére való tekintettel is az alábbiakban készségesen közöljük. A szerkesztőség. A legutóbbi években szokássá vált egyes tanulmányokban és szaklapokban a kérdezési jognak és felvilágosítás adási kötelezettségnek jogszabályban való megrögzítését mint a részvényes jogos érdekének, illetőleg egyéni jogának biztosítékát és védőszerét odaállítani. Kétségtelen, hogy a részvénytársaság vezetőségének évi számadási kötelezettsége és annak a közgyűlés által való ellenőrzése indokolttá teszik, hogy a közgyűlés tagja a tárgyalás alatt álló évi jelentés és számadás tekintetében megkaphassa azokat a felvilágosításokat, amelyek alapján ítéletet alkothasson és a tényállás ismerete alapján a közgyűlési határozathozatalban résztvehessen. De ép oly kétségtelen a részvénytársaság azon érdekének jogosultsága, hogy a vonatkozó kérdések és felvilágosítások ne veszélyeztessék a társasági vállalatnak üzleti érdekeit, melyek az üzleti versenyre való tekintettel egyes adatoknak nyilvánosságra való hozatalát és egyes kérdéseknek a nyilvánosságban való tárgyalását meg nem tűri — nem is említve azt, hogy ezáltal nemcsak magának a vállalatnak, hanem magának a közgazdaságnak, sőt esetleg az országnak érdekei is szenvedhetnek sérelmet. Ugyancsak kétségtelen, hogy a közgyűlés tárgyalási rendjének komolysága és fontossága is megköveteli azt, hogy a kérdezési jognak és felvilágosításadási kötelezettségnek általánosságban valóelismerése ne szolgáljon alkalmul frivol vagy rosszindulatú támadásoknak. Már pedig a tapasztalat azt igazolja, hogy rendkívül ritka az olyan eset, ahol a loyalis, jogos érdek által vezérelt részvényes tudakozódására a vezetőség nem adta volna meg a szükséges felvilágosítást — még közgyűlésen kívül is — azon határon belül, amelyet a közönség jogos érdeke megszab, még ha az illető részvényes nem is támaszkodhatik valamely jelentősebb részvénybirtokra éf