Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A bírói végrehajtás útján lefoglalt ingók értékesítése

61 gére vonatkozó fejtegetések, ahol a szerző főként a magánjogi mentességgel kapcsolatos anyag keretében mozog. A negyedik fejezet a területenkívüliség tárgyi terjedelmével foglalkozik, A büntetőjogi mentességet tárgyazó résszel, amelyben a szerző, Asztalos Jenő példáját követve, Belingnek a korlátozott büntetőjogi mentességei vitató elméletét veszi át, nem érthetek egyet. Nélkülözzük az arra vonatkozó állásfoglalást is, hogy micsoda jelentősége van annak, hogy nálunk a területenkívüliséget biztosító tételes szabály, amely általánosságban a nemzetközi jogra utal, az anyagi jogi codexba, a Btk. 5. §-ába van felvéve; A dolgozat arról tanúskodik, hogy a szerző ugy a kérdés egész irodalmával, mint a tárgyra vonatkozó magyar gyakorlattal tisztában van és kritikai észrevételeimet, bár ellentétes irodalmi iskola hivc vagyok, csak n legnagyobb elismeréssel zárhatom le. Szondy Viktor Dr. Auer György: Előkészítő eljárás, vádirat és kifogás. Budapest, 1931A Mendelényi László kir. kúriai biró és Auer György, kir. ügyész egyetemi magántanár által megindított új büntető eljárási nagy commentárnak immár a harmadik kötete fekszik előttünk. Az új kötet címe nem fedi épen a tartalmat, mert csak a Bp. XIII—XV. fejezeteit öleli fel, t. i. a tanukra, a birói szemlére és szakértőkre s a vádiratra, kifogásra vonatkozó eljárást, miután azonban egy több kötetre tervezett nagy munkáról van szó, ezt a címbeli elnézést nincs okunk nehezményezni. A íeljes munka megjelenésekor könnyű lesz az összes köteteket a Bp. fejezeteinek rendjében összeállítani. Magáról a kötet tartalmáról csak a legteljesebb elismeréssel kell megemlékeznünk. A Bp. említett három fejezetét biztos kézzel, gazdag tapasztalatokra épített alapos bevezetésekkel és bőséges megjegyzésekkel látja el a szerző, melyekből a mai birói és ügyészi gyakorlatot a leghűbben szemlélhetjük s helyes gyakorlati érzékről tanúskodó kritikai észrevételei^ bői sokat tanulhatunk. Szomorú, szinte megdöbbentő, de sok reális igazságot tartalma/ a tanukról szóló fejezethez írt bevezetés. Sajnos, a tanúvallomások iránti bizalmatlanság, amit a régibb időben csak egyes bátor kritikusok mertek kifejezni, napjainkban mind erősebb lesz. Legújabban pedig valóságos ostrom indult meg az irodalomban és jogászkongresszusokon a tanúvallomásnak esküvel való megerősítése ellen, mint ami semmi vagy igen csekély garanciát nyújt a tanúvallomások megbízhatóságára, másfelől pedi» sok felesleges eskü kivételére vezet, így sablonossá, szinte érték nélkülivé teszi a régi világ elgondolásában annyira szent fogalmat. Szerző egyenesen ezekkel a sok tekintetben jogosult kifogásokkal és reformkivánságokkal vezeti be a tanukról szóló fejezet corrimentálásál maga is legnagyobbrészt osztja ezeket a kifogásokat. A felmerült reformtervekkel és javaslatokkal szemben azonban helyes mérséklettel foglaJ állást. A birói szemléről és a szakértőkről szóló Bp. XIV. fejezet szakaszai nak magyarázatát bevezető fejtegetésekben szintén sok helyes általános