Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A bírói végrehajtás útján lefoglalt ingók értékesítése

52 c) A falvakban lefoglalt ingók értékesítése a lakosság ellenszenve, összebeszélése, félelme vagy pénztelensége miatt még sivárabb képet mutat, mint a városokban eladásra kerülő ingóké. A megoldási itt is a központosított árverésekben találjuk. A vidéken minden községre esik ugyanis legalább 2 havonként egy országos vásár, ahova az illető község gazdaságilag gravitál. Az országos vásár helye rendszerint összeesik az illető járásbíróság székhelyével is, vagy legalábbis innen könnyen megközelíthető. Az idő és költségpazarlást kivánó vidéki kiszállások helyett a végrehajtó az országos vásárkor egy helyen 50—60 tömeget is eladhatna és az eladás sikere a vásár nyilvánossága mellett alig kétséges. A siker itt is a gazdaságos beszállításon fordul meg. Lábas jószágok behajtása majd semmi megterhelést nem jelent, gazdasági gépek — amennyiben lefoglalhatok — jórészt saját tengelyükön beszállíthatok; az apró baromfiakat, gazdasági terményeket és egyéb tárgyakat pedig csoportosan transzferálhatnák. A szállító eszközök lel fogadására, a beszállítás ellenőrzésére, egyben az azonosság megállapítására a végrehajtó a községi elöljáróságot keresné meg. Nem hisszük, hogy a szállítás nagyobb költséggel terhelné meg a tömeget, mint a mai értékesítés mellett a végrehajtói és az ügyvédi kiszállással előidézett s a központosított eladásnál eleső költség, ami mellett még mindig maradna egy plusz: az árverés sikere s az országos vásáron elért jóval magasabb vételár. d) Mindkét (a városi és vidéki) központosított értékesítés előnye, hogy kevesebb eljáró személyt igényel és szakértő alkalmazását lehetővé teszi. Egynemű tárgyak együttesen kerülhetnek eladásra, ami kedvezőbb vételárat eredményez. A szélesebbkörű publikálás, újsághirdetés, falragaszok pedig — amit az egyenkénti árverés nem bír meg — a közönség érdeklődését biztosítják. e) A szabadkézből való eladást a Te. 78. §-án túl ki kell terjeszteni az értékesebb ingókra, élvezeti és luxustárgyakra. Különösen ott válik be ez az értékesítési mód, ahol árverési csarnok működik, mert ebben a tárgyak hosszabb időn át kiállíthatok. A különösen értékes ingókat (gyűjteményeket, régiségeket, drágaságokat) már most a postatakarékpénztári aukciók útján kellene végrehajtó közbenjöttével eladni, mert ezen aukciók már megszerzett műértő vevőkörrel rendelkeznek és aukciós közlönyeikben kellő propagandát fejthetnek ki. IV. A fentiekben a birói végrehajtás útján lefoglalt ingók sorsán igyekeztünk tőlünk telhetőleg segíteni. Felvetődik itt a kérdés, nem volna-e célszerű a már megjelölt módon a különböző állami halóságok által eszközölt kényszer-árveréseket együttesen lebonyolítani0 Ennél a további egységesítésnél figyelembe jöhetnek a bíróság, a közigazgatási és adóügyi hatóságok, a rendőri hatóságok, az ügyész ség, illetve büntető bíróságok, végül az Országos Társadalombiztosító kényszer-árverései. Az állami üzemek (pósta, vasút) és a vámhivata-