Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A beismerés a házassági perben. A Pp. 670. par.-nak értelmezése

44 ellentmondáshoz. A ténymegállapítás! felfogás szerint ugyanis a beismerés nem bizonyíték, sőt nem is tartozik a bizonyítás körébe, hanem az tényelöadás! Közvetlen bizonyító erőt pedig csak olyan bizonyítéknak lehet tulajdonítani, amelyet ilyennek a törvény elfogad, ámde a beismerés nem az! A tényállítási elmélet szerint tehát, vagy azt a felfogást kell magunkévá tenni, hogy „a beismerés bizonyítást kizáró tény, de kivételesen (azaz amikor a tárgyalási elv nem érvényesül) mégis bizonyító erővel hírhat"5) vagy azt kell mondanunk, hogy a 669. §. szövegezése nem szabatos. A tiszta tényállítási elmélet tényállítást gondol, a törvény kifejezetten bizonyító erőről beszél. Következetesebb volna tehát, ha a kérdéses esetben (a 669. §. és a 670. §. esetében a házasságellenes tényállítások beismerésénél) a törvény a 273. §. 2. mondatának mintájára azt mondaná, hogy a beismerésből, mint a tárgyalás „egyéb körülményeiből" a biró a tényállítás valóságára vagy valótlanságára következtetést vonhat. Ez annál inkább kézenfekvő, mert hiszen a beismerésnek most említett esete még annyiban hasonlít a közvetett bizonyítás eredményéhez, hogy azok, t. i. a közvetett bizonyító tények magukban nem kelthetik a teljes bizonyosságot, hanem csak kisebb-nagyobb valószínűséget nyújthatnak. III. Az előbb előadottakból láttuk, hogy noha a házassági pereknek most részletezett fajainál a perbeli beismerésnek a fogalmát a tényállítási elmélet szerint is meg lehet adni és levezethetjük annak a hatályát is, mégis kézenfekvőbb az a Magyary-féle felfogás, hogy t. i. a beismerés bizonyítás, mert éppen úgy alapja az Ítéleti következtetésnek, mint más bizonyítás. Ezt alapul véve, a házassági perek két főcsoportja szerint a különbség csupán a következő: a) házassági megtámadási, bontó és váló perekben, amennyiben a beismerés a házasság fenntartásának kedvez, ez a bizonyítás ama törvényes bizonyítási szabály alá esik, hogy a beismert tényt a biró a beismerés általános elvei szerint valónak elfogadni tartozik, b) házassági semmiségi és a Pp. 686. §-ában említett perekben mindig, a házassági megtámadó, valamint a bontó és válóperekben pedig csak akkor, ha a beismert tény a házasság fenntartása ellen szól, a beismerés bizonyító erejét a biró a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatásával itéli meg. Itt a beismerés szabad mérlegelés alá vont bizonyíték. Ez a megoldás egyúttal magyarázatot ad arra, amit a birói gyakorlat még a Trts. idejétől kezdve kifejlesztett, hogy t. i. miképen kell értelmezni azt a gyakorlatban kikristályosodott tételt, hogy az u. n. házasságellenes tények beismerése egymagában nem bizonyít? Ha ilyen perben semmiségi vagy bontó tényre nincs más, csak puszta felperesi tényállítás és azzal egybehangzó beisme5) Ehhez az állásponthoz sorolja Magyary (A perbeli beismerés 49. és köv. oldal), Cannstein, Demelius, Wach, Planck felfogását.