Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A beismerés a házassági perben. A Pp. 670. par.-nak értelmezése

45 rés, akkor nyilvánvalóan — különösen házassági perekben, megtelelővonatkozásokban, fennálló officialitást figyelembe véve, — még nem találunk olyan tárgyalási és bizonyítási anyagot, amelyet a bir*> mérlegelhessen és amely mérlegelés a birót a bontó stb. tény való ságával meggyőzze. Világos, hogy ha nincs más bizonyíték, vágy tárgyalási adat, mint a beismerés, akkor ennek bizonyító erejét nem mérlegelhetjük, nincs összehasonlítási egybe vetési alap, ami a mérlegelés fogalmi alkateleme. Maga a beismert tényállítás itt nem jöhet számba, mert hiszen azt a beismerés ebben a tekintetben consummái ja, magában foglalja. Még valaminek kell lenni, hogy minek és mennyinek, ezt perjogi szempontból annál kevésbbé lehet előírni, mert az a concrét eset anyagijogi megítélésétől függ. Csak általánosságban mondhatjuk, hogy minél jobban érvényesül a nyomozó elv, annál rigorozusabbnak kell lennie a bírónak a/ egyes ténykörülmények méltatásánál és annál meggyőzőbbnek kell lenni a biró indokolásának, amellyel másokkal is elfogadtatja álláspontjának a helyességét. Természetesen azonban, más okok, pld. ;» felek egyéniségének személyes megismerése, perbeli magatartásuk figyelembe vétele stb. mellett a concrét tényekre menő és az igaz mondás belső tartalmi kellékeit magánviselő beismerés is közrehathat a biró meggyőződésének kialakulására. Ezzel megadtuk a feleletet arra a kérdésre, hogy helyes álláspont-e az, ha házassági megtámadási, bontó és válóperekben azt mondjuk, hogy ezekben a perekben a házasság ellenes tényeknek beismerése nem számít, annak hatálya nincs, az figyelembe nem vehető. Ha ez a felfogás helyes volna, akkor az ilyen beismerést úgy kellene tekinteni, mint egy a perben egyáltalán elő nem fordult, vagy legalább is jogi jelentőséggel nem biró közömbös tényt. Ezzel egyúttal az ilyen beismerést percselekményi jellegétől is teljesen megfosztanók. Perjogunk mai állapota azonban ilyen felfogást nem enged meg. A törvény kifejezett rendelkezéseivel kerülnének össze ütközésbe, ha ilyen nézet uralkodóvá válhatna. A beismerésnek, mint perbeli ténynek, fenti értelmű figyelmén kívül hagyása azonban a peres, de különösen a házassági peres el járásunk szellemével sem egyeztethető össze. Tudvalevő, hogy a perrendtartásunk életbeléptetése óta kifejlődött birói gyakorlat milyen kiterjesztő alkalmazást enged az anyagi igazság érdekében felék személyes meghallgatásának; annyira, hogy vannak irók, főképen gyakorlati jogászok6) akik mindjárt a bizonyítás elrendelésekor kívánatosnak tartják a felek személyes megjelenését is elrendelni, ha csak különösebb nehézségekbe nem ütközik. Még nagyobb jelentősége van a felek személyes meghallgatása nak a házassági perekben (657., 671. §§.), amelyre azt mondhatjuk, hogy az a házassági peres eljárásnak egyik legfontosabb és rend szerint kötelező különleges intézményét képezi. Következetlenség *) Dr. öttömösy Zoltán: A felek személyes meghallgatása. Jogtud.. Közlöny, 1929. évf. 6. sz. 51. old.