Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A beismerés a házassági perben. A Pp. 670. par.-nak értelmezése

40 A BEISMERÉS A HÁZASSÁGI PERBEN. A Pp. 670. §-nak értelmezése. Irta: Dr. Schönvitzky Bertalan, egri jogakadémiai tanár. Polgári perrendtartásunk 14. címében a házassági ügyekre különös eljárási szabályokat állapít meg (639—695. §§.). Ezek a rendelkezések az általános szabályokban megnyilvánuló perjogi alapelvektől eltérő elvek érvényre jutását igazolják. A rendelkezések tehát nemcsak tételesen, hanem alapelv tekintetében is lényegesen különböznek az általánosoktól. A különbség a házassági perekben eldöntésre kerülő jog sajátosságából, a magánjogunkban elfoglalt abból a különállásból ered, amelyet a házasság, mint jogintézmény a más magánjogi viszonyok között betölt. Ha az anyagi házassági törvényünk a házassági jogviszony szabályozását nem engedi át teljes mértékben a felek rendelkezési jogának és ez elé a rendelkezési szabadság elé, a házassághoz fűződő fontos közérdeket — és nem a felek magánérdekét — tartva elsősorban szem előtt, hathatós korlátokat állít, akkor ezzel a rendelkezéssel eljárási jogunknak is összhangzásban kell állania. Törvényünk a házassági peres eljárásban különböző eszközökkel törekszik arra, hogy a felek perbeli rendelkezései az anyagi törvény intézkedéseit érvényen kívül ne helyezhessék. Teszi ezt egy részt az officialitásnak a körülmények szerinti mértékben való érvényesítésével, másrészt pedig a rendelkezési elvnek és a tárgyalási elvnek, többé-kevésbbé való megszorításával. Kétségtelen, hogy ha a felek a házassági perbe vitt jog felett a perben szabadon rendelkezhetnének, vagy ha tetszésüktől függne az, milyen tényállást fogadjon el a biró a jogi döntés alapjául, oíTicialitásról és a nyomozó elv érvényesüléséről nem lehetne szó. Ezt a most vázolt eljárási alapelvbeli különbséget a Pp. 669., 670. és 672. §-ból állapíthatjuk meg leginkább. Minthogy tárgyunk a bíróság előtti beismerés, bennünket e két előző §. érdekel. A beismerésnek a peres eljárásban alkalmazandó általános szabályait a Pp. bizonyításról szóló részének 263—266. §-ai ismertetik. Az alaprendelkezések közismertek; mielőtt azonban arról beszélnénk, hogy melyek a házassági perekben a törvény eltérő rendelkezései, szükségesebbnek látszik a beismerés fogalma körül kifejlődött nézeteket közölni. A perbeli beismerés fogalmára is számos, egymástól sokszor csak árnyalatokban eltérő elmélet fejlődött ki, közülök a mi tárgyunk szempontjából főleg kettő érdemel figyelmet. Az egyik, amelyhez a legtöbb iró legalább a lényegben csatlakozik, (az irodalomban uralkodó tannak nevezik) a beismerést perbeli cselekménynek, még pedig olyan nyilatkozatnak, tényállításnak tekinti, amely a tényeket nem vitássá, a bizonyítási és a bizonyítékok mérlegelését fölöslegessé teszi, azt kizárja.1) Minthogy pedig a magán») A mi újabb perjogi iróink között lényegileg ezt a felfogást vallják: Antalffy, Falesik, Janesó és Meszlényi, Kováes M., Gaár és bizonyos fenntartásokkal Plósz is. .