Magyar jogi szemle, 1932 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A büntető bíróság ítéletének kihatása a polgári bíróságra

39 A büntetőbiró által elitélt egyén bűnösnek marad, a rá kiszabott büntetést kiállja. Ezzel a büntető biróság elért mindent, amihez kompetentiája van, de elért ahhoz a határhoz is, amelyet neki sem szabad túllépni. Abban a magas funktiójában, hogy a bűnösséget megállapíthassa és a büntetést kiszabhassa, nem is akarja zavarni senki sem és a magas funktiójába ne is szóljon bele neki senki sem. De vice versa a büntetőbíróságnak sincs joga beleavatkozni abba, hogy a polg. bíró a maga polg. bíráskodását mikép gyakorolja. A polg. bíráskodás, nem lehet csak apendixe a büntető bíráskodásnak. Ezért semmi köze sincs ahhoz, hogy a polg. biró a magánjogi igényt megitéli-e vagy sem és minő indokokból? Ez pedig semmi irányban sem érinti sem a bűnösség, sem a büntetés kérdését. Téves azt hinni, hogy a polg. biró szabad mérlegelése folytán a büntető ítélettel „ellentétes" Ítélet keletkezhetik, mert a polg. biróság oly kérdést dönt el, amelyet a büntető biró nem döntött el. A polg. biróság ítéletének az indokolása pedig már nem tekinthető ítéletnek. Sőt, ha már mégis látnának ellentétes ítéletet fennforogni, megnyugtató lehet talán az, hogy a Bp. 491. §-a is gondolt erre, kijelentvén az indokolásban, hogy ha ily módon ellentétes Ítéletek keletkeznének, az nem visszás. Továbbá nem birom belátni, hogy az „ellentétes ítéletektől" való horror miért nem forog fenn akkor, midőn a büntető biróság leimentő ítéletével szemben a polg. biróság a magánjogi igényben elmarasztal, mert pl. a büntető biróság a jogos védelmet fennforogni látta, a polg. biróság azonban az erre vonatkozó ténymegállaj)ílást nem fogadja el és nem fogadja el a jogos védelemre való hivatkozást. Ebben az esetben is épen oly „felülbírálása" forog fenn a büntető ítéletnek, mint a másik esetben, és ép úgy keletkezik „ellentétes" ítélet. Ezt miért nem akarja senki sem látni? De még más anomáliára is vezet a 198. sz. elvi határozat. Ha ugyanis a sértett fél előbb a polg. bíróságnál érvényesíti kártérítési igényét, amelynek a polg. biróság nem ad helyt (mert pl. öntudatlan állapotot, vagy jogos védelmet állapít meg stb.). A büntető biróság azonban a kizárási okot nem állapítja meg és marasztal. Ekkor van tehát egy marasztaló büntető ítélet, és egy nem marasztaló polgári itélet. „Ellentétes" ítéletek! Vagy kötelező-e ilyen polgári bírósági megállapítás a büntető biróra? Ilyen ferde jogi helyzeteket teremthet az az elvi határozat, amelyhez sokan görcsösen ragaszkodnak! Ezeknél fogva úgy a fent idézett cikkemben, mint jelen soraim rendén felhozottak alapján jogi konklúzióm az, hogy a már eredetileg elhibázott elvi határozatot törölni kell, amiből a jogegységi tanács által eldöntendő kérdésre önként folyik az egyedül helyes nemleges felelet, még pedig annál is inkább, mivel — amint azt már fent említettem — az eldöntendő kérdés nem is vonatkozik a marasztal! egyénre, úgy hogy a II. tanács szabad belátása szerint itélkezhetik, anélkül, hogy az által az elvi határozattól eltért volna.