Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 2. szám - Az államtitok büntetőjogi védelméhez
71 gét is kifejezi, tér és időbeli egyetlen voltát, azt a körülményt, hogy soha meg nem ismétlődik és hogy másra visszavihetetlen, egyéni. A valóságban csupán a történelmi tények érdemlik meg az ily értelemben vett tény elnevezést. Ha pl. ezt a szót ejtjük ki: fa, — ugy már elvonással állunk szemben. Csak akkor van jogunk ténynek nevezni a fát, ha egy meghatározott helyen és időpontban meglátott fáról beszélünk. (A 15—16, B 7—8—15.) Láthatjuk tehát, hogy a köznyelv szavai, amelyeknek tartalma látszólag teljesen konkrét, aminő pl. a fa szó is, a valóságban elvonások. Ezek a köznevek. A szavak még érzéki elemeket tartalmaznak, de egyúttal az első lépést jelentik az elvont sík felé. E szavak egy átmeneti zónán feküsznek. A növény szó egy ujabb lépést jelent az elvontság felé; az élő lény szó hasonlóképen. Az elvontság tehát fokonként valósul meg, szakadatlan mozgással haladunk az általánosság felé .(A 16, B 14—15.) (Ugy véljük, hogy szerző fenti fejtegetéseit a jelenkori társadalomtudomány nyelvén következőképen fejezhetnők ki: fogalmaink keletkezési folyamataiban nem lehet pontosan elválasztanunk azt, ami érzéki és egyéni eredetű, attól, ami egy kollektív müvelet eredménye. Egyéni és kollektív egymástól kölcsönösen függő, korrelativ kifejezések.) Térjünk át most a szerzőnk által javasolt szimbólumok ismertetésére. Ha egy rózsát mint érzéki valóságot a szimbólummal jelölünk, ugy a virág általánosabb fogalmára a \&/\! jelet, a aiövény fogalmára a jelet, végül az élőlény fogalmára a jelet fogjuk alkalmazni. Néha azonban oly fogalmakkal van dolgunk, amelyek tényelemeken kívül általános fogalmakat is tartalmaznak. Ez esetben a következő jelet használjuk:
