Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Az államtitok büntetőjogi védelméhez

69 VI. Miután szerzőnk megfelelő szimbólumokat alkotott amaz alapvető jogi fogalmuk számára, amelyek szerinte valamennyi jogi viszony mélyén rejlenek, amelyeken az általános értelemben vett jogi tárgy felépül (természetesen anélkül, hogy e fogalmakat történelmi , vagy lélektani elemzésnek vetette volna alá, avagy hogy az igény, szolgáltatás stb. fogalmainak eredetét és alapját megvilágította volna) annak a problémának megoldásához fog hozzá, amely minden, a kollektív élettel összefüggő tanulmány elején mutatkozik, (amely tanulmányoknak tárgya éppen az összefüggés következtében a közvetlen perceptio tárgyainak érzéki síkja felett áll.) Annak a viszonynak a problémája ez, amely a köznapi tudat tárgyai és a szóban forgó disciplina immár elvont tárgyai között áll fenn, amely tárgyak már nem nyers, hanem egy bizonyos kollektív szempontból minősített tárgyak. Simmel egy kedvelt kifejezését használva e probléma a jog: területén annak a jogi küszöbnek a problémája lesz, amelyen alól a dolgok egész egyszerűen a közönséges cselekvés egyéni tárgyai, a köznapi tudat által elnevezett gyakorlati tárgyak maradnak, amely küszöb fölölt viszont az az elvont terület kezdődik, amelyben a köznapi tudat tárgyai egy magasabb jogi percepciónak csupán elemeit alkotják, ahol a tárgyak a kollektív természetű Viszonylat révén mint egy új exi«lenciát, sajátságos megvilágítást nyernek. A jelentés birodalmába lépünk itt át. Különleges módon interpretáljuk a tényeket és az az interpretáció épp ugy megelőzi őket, mint az emberi én égysége megelőzi az elemi tudattartalmakat. Vegyünk egy egyszerű példát: egy aláírás először csupán fehér papírra dobott fekete vonalakból áll; majd pedig a mindennapi tudat értelmezése szerint e vonalak a szó közönséges értelmében vett aláírássá válnak: egy emberi személy önmaga által leirt nevévé. De ugyanez a fekete vonalcsoport és ugyanez az aláírás kiemelkedik a közönséges nyelv szférájából, uj értelmet kap, ha egy jogi interpretáció fénnyalábját vetjük rá, amelynek révén kötelezettség, igéret, rendelkezés jelévé válik. Az aláírás ekkor elvont jelleget vesz fel s a társadalmi értékek birodalmába jutunk be. Arra természetesen nem akart volna bevezetni. Csupán annyit jegyzünk meg itt, — hogy egy ily ekvitás kalkulus korántsem jelentene numerikus kalkulust. E kalkulus inkább abból állana, hogy a társadalmi viszonylatokban az igazságosság fogalmának egyre megfelelőbb egyensúlyi helyzeteket segítene létrehozni. Mondanom sem kell, hogy egy ily kalkulus a társadalmi affektivitás jelenleg alig létező lélektani tudományának óriás fejlettségét tételezné fel. (V. ü. fentebbi * alattj jegyzettel.)