Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1929: XXX. t.-c. jogorvoslati rendszerét ismertető cikk bírálata és ellenbírálata

45 a vállalat tulajdonosa a csendes társnak évről-évre elszámolni, s kívánságára az évi mérleget vele másolatban közölni köteles. A csendes társ jogosult a mérleg helyességét a könyvek és egyéb iratok alapján ellenőrizni és evégből szükség esetén birói jogsegélyt vehet igénybe. A törvény tüzetesen szabályozza a csendes társaság feloszlásának eseteit és kimondja, hogy a társas viszony megszűntével a csendes társ nem követelhet felszámolást, vagy végelszámolást, hanem csupán a Kt. 105. és 106. §-ainak megfelelő végkiegyenlítést úgy, mintha a társaságból kilépett volna. Ezt sem érvényesítheti olyan személy hátrányára, akinek a vállalat tulajdonosa ellen a vállalatot érintő ügyletből folyó követelése van. Ha ily követelés a társas viszony megszűntekor kielégítetlen marad, — azokkal a vagyonértékekkel, amelyeket végkielégítési illetménye fejében kapott, a csendes társ a hitelezőnek az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint felelős. Különleges rendelkezéseket tartalmaz a törvény mind a vállalat tulajdonosának, mind pedig a csendes társnak csődbejutása esetére, valamint arról az esetről is, ha a vállalat tulajdonosa a csődnyitást megelőző egy éven belül a csendes társ vagyoni betétét visszaszolgáltatja. A törvény életbeléptének napját az igazságügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőié^ rendeletben állapítja meg. Dr. Vörös Ernő. ) A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1929:X\X. t.-c* jogorvoslati rendszerét ismertető eikk bírálata és ellenbírálata. A Magyar Jogi Szemle 1930. március havi számának Jogalkotás című rovatában röviden ismertettük a közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. t.-c. (alábbiakban: T.) jogorvoslati rendszerét. Erre a eikkünkre dr. Jerfij Géza úr, Győr sz. kir. város tiszti főügyésze most részletes bírálatban válaszol, amelyet nagy terjedelménél fogva és helyszűke miatt az alábbiakban csupán egészen kivonatosan közölhetünk. A cikkíró úr kritikai álláspontja a következőkben összegezhető: 1. Végzésnek nemcsak azt a határozatot kell tekinteni, amellyel a hatóság elkésett vagy a meg nem engedett jogorvoslatot visszautasítja, hanem a T. 54. g-ának 2. bekezdése értelmében az igazolási kérelem elutasítását tartalmazó határozatot is. 2. A T. az egyfokú fellebbezés szabálya alól a 49. §. 2. bekezdésében említett eseten felül további kivételt is enged a 91. §. 5. bekezdésében. 3. A jogorvoslatok közül nemcsak a fellebbezésnek vagy a közigazgatási bírósági panasznak van általában halasztó hatálya, hanem a T. 56. §-ának 4. bekezdése értelmében az igazolási kérelemnek is. 4. A T. 57. §. 2. b) pontjának második bekezdése alá tartozó azokban az esetekben, amelyekben a közigazgatási hatóság határozata ellen közvetlenül a Közigazgatási Bírósághoz lehet panasszal élni, a miniszter a Közigazgatási Bíróság eljárását megelőzően sem járhat el.