Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Dr. Szöllősy Oszkár: Magyar Börtönügy

38 legfőbb felügyeletet gyakorló hatóság illetékes tényezője, közvetlen tapasztalatból ismeri az összes börtöneink tényleges állapotát s a leg­újabb miniszteri rendeleteknek is kezdeményezője és tervezője. A munka értékét nagyban emelik azok a szakavatott magyará­zatok és kritikai megjegyzések, melyeket szerző az egyes kérdések tételes joganyagának előadásához fűz. így, hogy a rengeteg részletkérdés közül példakép egyet-kettőt kira­gadjak, felette érdekes és a börtönügy mai fejlődési színvonalára fényesen rávilágítanak azok az emelkedett szellemű szép fejtegetések, amiket szerző a rabni'velésjőj, mint a inai ..érdemleges börtönügyi eljárás" egyik legfontosabb funkciójáról ír. Bizonyos skepticizmussal kezdi ugyan idevág > fejtegetéseit, mikor azt - mondja, hogy a kriminál­pedagógiai tevékenység nem ölelheti fel a nevelés minden ágát (testi, értelmi, erkölcsi, esztétikai és szaknevelés), így ,az erkölcsi nevelés terén nem tűzhetjük ki rélul a legnemesebb érzések kitermelését a letartóztatottakból' („rosszindulatú, degenerált egyént nem gyúrha­tunk át «i börtönben sem jólelkű samaritánussá"), „az értelmi neve­lés sem irányulhat a rabok magasabb elméleti kiképzésére", tovább* menve azonban helyesen lejti ki, hogy a börtönbüntetés mennyire al­kalmas lehet a? elítélteknek rossz szenvedélyeikről való leszoktatá­sára, a mértékletességre, a rendes életmódra, szorgalomra, a köteles* ségek pontos teljesítésére való hozzászoktatásra. Ugy, hogy szerző szerint még az esztétikai nevelésnek, különösen az érzésnemesítő ének- és zeneművészet kultiválásával is, engedhetünk némi teret a börtönökben. Ugyancsak bölcs és gyakorlatias megjegyzései vannak az el­ítéltek osztályozása s az osztályok keretén belül az egyénítés keresz­tülvitelére vonatkozólag. Az egyéni bánásmód eszközei a közvetlen érintkezés a rabokkal, a lelki gondozás, a munkáltatás, az oktatás, a kedvezmények és a fegyelmi jog helyes gyakorlása. Ennek az elő­feltétele pedig az elitéltek egyéniségének alapos megismerése, ami nem könnyű feladat. Helyesen mondja, hogy az elkövetett bűncselek­mény súlyából alig lehet az elítélt jellemére következtetni, hiszen a a gyilkosok rendszerint könnyebben javíthatók, mint a tolvajok, csalók és uzsorások. A letartóztatási intézet vezetőjének és tisztviselői­nek azért meg kell ismerniök az elitélt egész fejlődéstörténetét, fizio­lógiai állapotát, műveltségi fokát, családi és társadalmi életviszonyait, hogy ezekből és az elkövetett bűncselekmény motívumaiból kiismer­hessék az illetőnek érzületét, hajlamát és képességeit. Nagyon szépen mondja más helyütt (6. old.), hogy „a börtönügyi tisztviselőt hiva­tása sokszor a legveszélyesebb helyzetek és a legnemesebb feladatok elé állítja. Élő anyaggal dolgozik, mint az orvos és a nevelő, de a társadalom különböző osztályaihoz tartozó és a legkülönbözőbb jel­lemző individiumokkal, a családi környezetüktől kiszakított alkalmi bűntettesekkel, vagy a bűntanyák torzalakjaival, a falurosszával, a nagy városok .söpredékével, sorsukat békésen tűrő elítéltekkel és két­ségbeesettekkel, könnyen hajlítható, bűnbánó egyénekkel és züllött, degenerált, vadindulatú, — zendülésre mindig kész apachokkal állt

Next

/
Thumbnails
Contents