Magyar jogi szemle, 1931 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A formahiba miatt egyoldalúan semmis jogügylet convalescentiája

33 Felötlik itt az a kérdés is, hogy vájjon miért kelljen a semmis jogügylet teljesítésének illetve teljesítése elfogadásának, vagyis egy hallgatólagos akaratnyilvánítási módnak, iactum concludens-nek nagyobb snlyt, nagyobb hatóerőt, convalidáló hatást tulajdonítani, mint a szóban kifejezett akaratnyilvánításnak? Talán a befejezett ténynek a szóval szembeni nagyobb helyzeti energiája, a physikai külvilágban nagyobb változást jelentő mivolta, az organikus történés folyamatában nagyobb nyomatékú megjelenése miatt? Valószínű, hogy ezeknek a psychophysikai okoknak tulajdonítható az a jelenség, hogy általában a szerződés teljesítésének és elfogadásának nagyobb hatóerőt tulajdonítanak, mint a szerződés puszta szóval való elismerésének. Azonban a jelen esetben a teljesítésnek és illetve elfogadásnak mint factum concludens-nek éppúgy semmi hatóereje sem lehet a jogszabály imperativ rendelkezésével szemben, mint a puszta szóbeli szerződés-elismerésnek. A jogszabályt, illetve a jogszabályalkotónak a jogszabályban megjelenő akaratát nem lehet u. n. fait accompli elé állítani és azt ekként, vagy a magánjogi alany bármiiéle alakban megnyilvánuló akaratával paralysálni. Dolosusnak tartja dr. Fabinyi annak a félnek az eljárását, aki a teljesítés elfogadása után a formahibás ügylet érvénytelenségére hivatkozik. Nem érthetek egyet ezzel a nézettel sem a már elmondottakon felül a szóban forgó esetünkben azért sem, mert a szerződés érvénytelenségére (pontosabban: semmisségére) hivatkozó fél (a vevő) a törvény által neki engedett jogkörben cselekszik, ami eljárásának dolosus voltát már egymagában is kizárja, de meg az eladó féllel szembeni megtévesztésről és ekként dolus-ról már csak azért sem lehet szó, mert az eladó a jogszabály nemtudására éppen úgy nem hivatkozhatik, mint bármely más magánjogi alany sem és így tudnia kell azt, hogy a formahibás jogügylet semmis és tudnia kell ennek jogkövetkezményeit is. Annál is inkább, mert a nagyobb gazdasági gépek eladói rendszerint iparszerűleg foglalkoznak ilyen eladási jogügyletekkel és tehát többnyire nagy gyárosok vagy gépkereskedők lévén nagyobb gyakorlattal és tökéletesebb ismeretekkel s legtöbbször hatékonyabb jogászi assistentia-val is bírnak a jogi forgalom terén, mint a főleg gazdakörökből kikerülő vevő felek, akik csak ritkán vásárolnak nagyobb gazdasági gépeket. Ugyanez szól a dr. Fabinyi által a „Freu und Glauben" elvére, valamint az eladó félnek esetleg 32 évig tartó s különben a nem formahibás negotia claudicantia eseteiben is fennálló bizonytalanságára alapított érvelése ellen is. A gépgyáros vagy gépkereskedő könnyen elkerülheti a formahiba miatti semmisség következményeit és pedig egyszerűen akként, hogy a jogügyletet törvényes alakban köti meg. A „Treu und Glauben" szép eszméje mellett ott van a ,,ius civile vigilantibus scriptum est" ugyancsak s/éo, őserővel teljes elve is. Fs a gépgyárosnak meg gépkereskedönek mégis csak inkább van módjában szemfülesnek lenni a jogéletben, mint a szellemileg és anyagilag is többnyire gyengébb és védelemre inkább rászoruló vásárlóközönségnek.